Tizenöt évvel ezelőtt, 2000. február 19-én, 53 éves korában hunyt el Molnár Dénes marosvásárhelyi grafikus, karikaturista, könyvillusztrátor, festő.
Molnár Dénes 1947. július 22-én született a Kisküküllő menti Vadasdon. A marosvásárhelyi Művészeti Líceumban tanult, többek között Nagy Pál és Piskolti Gábor oktatta. Ezt követően a Bukaresti Képzőművészeti Főiskola grafikai tanszékén szerzett oklevelet 1975-ben, majd visszatért Marosvásárhelyre, ahol középiskolája művésztanáraként dolgozott.
Pedagógiai munkássága mellett bontakozott ki sokrétű életműve, amely szinte nem ismer technikai és műfaji határokat. Kőnyomatokat, rézkarcokat, fametszeteket készített, könyveket illusztrált, könyvjegyei ismertek. Karikaturistaként vált ismertté, de ugyanúgy otthon érezte magát az akt- és portréfestésben, az erdélyi tájak, műemlékek ábrázolásában. 1990–1996 között harminc albuma jelent meg fametszetekkel, szitanyomatokkal. Több mint 75 egyéni tárlata volt az országban és külföldön, és számtalan csoportos kiállításon vett részt. Jelentős életművet hagyott hátra, amit örökösei, elsősorban gyermekei őriznek, gondoznak.
A művész fametszeten ábrázolta Erdély jelentős várait, és a korábbi rendszer falurombolási szándékának hallatán rengeteg magyar templomot örökített meg. Halála előtt írt Testamentum című versében így vall: „Vagyonom az élet, gazdagságom csak halál lehet.” (Sz. A.)
