Csoóri Sándor verseiHókutya

2015. február 21., szombat, Kiscimbora

Csináljatok
hóembert,
én csinálok
hókutyát,
hószőrű komondort,
amilyen még sosem volt.


Így gondolom,
úgy gondolom,
kész is már a komondorom,
szájába jégcsap,
csont helyett azt kap!

 


Csudakutya
Ha hiszitek,
ha nem is,
volt egy kutyám
nekem is,
piros volt az orra,
lapulevél nagy füle
lelógott a porba.

Csuda egy kutya volt:
holdsugáron
lovagolt,
s csillagfejű csikókat
terelt udvaromba.

Csodálkoztok?
Elhiszem.
Nem láthatta
senki sem.
Fénykép sincsen róla.
Én is csak egyszer láttam,
úgy álmodtam róla.

 


Hét nap
Hétfőn
tökfödőt láttam
hét főn.

Kedden
paróka lengett
kenden.

Szerdán
szakállát nyeste
egy dán.

Csütörtök,
péntek, szombat –
három kisnyulat fogtak.

Vasárnap meg elaludtam,
semmit, semmit nem álmodtam.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 1235
szavazógép
2015-02-21: Nemzet-nemzetiség - :

Ki a magyarokkal az országból! (Érzelmes történet a román–magyar barátságról)

Amikor az új jobboldalosok megjelentek Sepsiszentgyörgyön, és többek között azt kiabálták, hogy Kifelé, kifelé a magyarokkal az országból!, újra rosszul éreztem magam.
2015-02-21: Kiscimbora - :

Mészöly Miklós: A torony meséje

Régen, réges-régen élt egyszer egy törpe, a fűszálnál nagyobb, a fáknál meg kisebb. Mindene megvolt ahhoz, hogy jókedvvel ébredjen, békével feküdjön, mégsem volt soha boldog. Olyan szigorú képpel járt a világban, mintha a fűszálak mind az ő kényére nevekednének, a fák pedig mind csak őt bosszantanák: „Lám, milyen magasak vagyunk, felhő a subánk, kék ég a nyoszolyánk!”