A lelkiismereti szabadság szavatolására hivatkozva tavaly novemberben az alkotmánybíróság arról döntött, ezentúl nem azoknak a szülőknek kell kérést benyújtaniuk az iskolába, akik nem akarják, hogy gyermekük vallásórára járjon, hanem ellenkezőleg, kérni kell a vallásórákat. A határozat 2015. január 23-án jelent meg a Hivatalos Köz­lönyben, a törvényhozónak ettől számítva negyvenöt nap áll rendelkezésére, hogy az oktatási törvény vonatkozó előírását módosítsa, emiatt jelölte meg a szaktárca a március 9-ei időpontot, mint a jogszabály kötelező érvénybe lépésének határidejét.
Sorin Mihai Cîmpeanu tárcavezető korábban azt nyilatkozta, a módosítást csak jövő tanévtől vezetik be, és a szülőknek azért kell már márciusban nyilatkozniuk opciójukról, hogy az iskolák megtervezhessék a tanórákat, illetve a vallástanárok katedráját, utólag ellenben megváltoztatta véleményét, és a negyvenöt napos határidőre hivatkozva utasította az iskolákat, hogy tanév közben szervezzék át a vallásórák rendjét, tegyék azokat a tanítási nap elejére, illetve végére.
A jogszabály gyakorlatba ültetéséről Szőcs-Torma Katalin, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum aligazgatója lapunk érdeklődésére elmondta: „Lehetetlen tanév közben átszervezni a vallásoktatást, mert azt csoportban tartják, évfolyamonként az azonos vallásúak ugyanabba a csoportba járnak. Ez azt jelenti, hogy iskolánkban egy évfolyamon három vagy négy osztályban tartják az órákat. Tekintettel arra, hogy a vallás jelenleg a törzsanyag része, a tanítási nap bármely órájában, akár a közepén is lehet. A miniszter rendelkezése szerint első vagy utolsó óraként kell megtartani, hogy azoknak, akik nem akarnak részt venni a vallásórán, ne kelljen az iskolában ülniük. Az öt tanítási napra számítva ez tíz órát jelent, ellenben nekünk negyvenhét osztályunk és négy vallástanárunk van. Mind a négyen végleges kinevezéssel rendelkeznek, és március 6-ától olyan helyzetbe kerülhetnek, hogy nem lesz meg a heti minimális óraszámuk. Egy másik vetülete az új jogszabálynak, ha kérni kell a szülőnek, hogy gyermeke részt vegyen a vallásórán. Ezt sokan azért nem teszik majd meg, mert úgy gondolják, amúgy is zsúfolt az órarend, így legalább egy órával kevesebb lesz. És mivel a vallás ugyanúgy a törzsanyag része, mint a román vagy a matematika, ilyen alapon bármelyik tantárgy esetében kérhetnék, hogy kevesebb órán vegyen részt a gyermek. Mindezek fényében a változtatás tanév közben kivitelezhetetlen, de ahhoz, hogy jövő tanévtől tervezhető legyen, az előkészítő, ötödik és kilencedik osztályba való iratkozásnál kérnünk kell a szülőktől, hogy írásban nyilatkozzanak arról, akarják-e, hogy gyermekük vallásórára járjon. Ugyanakkor minden osztályban tartunk a napokban szülői értekezletet, mert a többi szülőtől is visszajelzést kell kapnunk.”
Előbb nyelvünktől, most vallásunktól fosztanak meg
Az oktatási törvény módosításával Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese sem ért egyet. „Szo­morúan vettem tudomásul, hogy az 1989-es fordulat után huszonöt évvel bekövetkezhet, hogy visszatérünk a sötét múltba, amikor elvették a villanyt és kiiktatták Istent és az egyházat az emberek életéből, most pedig ugyanez történik modern formában. Érdemes elgondolkodni, hogy mit tanítanak ezeken a vallásórákon, mert sokan nem is tudják. Tanítják a szép magyar be­szédet, a magyar kultúrát, a történelmünket és azt, hogy az ember érzéseivel, lelkületével is foglalkozni kell. A vallásoktatás kiiktatásában korunk embere belső romlását látom, megvonják tőlünk, hogy gyermekeink értékeivel, lelkületével foglalkozzunk. Úgy tűnik, előbb nyelvünktől, most vallásunktól fosztanak meg.”
Kérdésünkre, hogy mit tanácsolna azoknak, akik egyetértenek az új jogszabály előírásával és azt mondják, a vallásoktatásra ott a templom, az egyház által szervezett biblia- és hittanóra, ott vannak a gyermek- és ifjúsági szervezetek és programok, Incze Zsolt azt mondta: „Az osztályban a gyermekek közösen imádkoznak, körbeülve megfogják egymás kezét, elmondják érzéseiket, esetleg készítenek egy dolgozatot arról, hogy mi az áldozatkészség, a segítőkészség, emberség, lelkiség. Gitárkí­sérettel énekelnek Istent magasztaló, embert megtartó énekeket, ami által az osztály összefogottabbá, igazi közösséggé válik. Mindez nem tud megvalósulni a többi órán, mert az oktatás főként az információ átadásáról, elsajátításáról, visszamondásáról szól. Az osztályfőnöki órán sincs erre idő, mert ott a hiányzások igazolásával foglalkoznak, az osztályteremben történt események kötik le a figyelmet, a diákokra egyénenként odafigyelni nincs lehetőség. A vallásoktatásnak közösségépítő szerepe is van, az osztályt erősebbé teszi, közösséggé kovácsolja.”
A vallásoktatás szerepéről Kondor Ágotát, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium igazgatóját is megkérdeztük, aki több mint húszéves vallásoktatói tapasztalata alapján válaszolt: „A vallásoktatás nagyon fontos részét képezi a nevelő-oktató munkánknak, nagyon sajnálnám, ha kimaradna a gyermekek életéből. Itt olyan ismeretekre tesznek szert, amelyekre más tanórákon nincs lehetőségük, bibliaismeret, egyháztörténet, az általános műveltség bizonyos szeletei, másrészt nagyon fontosnak tartom a lelki nevelést. Az iskolai vallásórán olyan gyermeke­ket is elérünk, akiket szüleik nem visznek az egyházakhoz vallásoktatásra, olyan dolgokról tudunk beszélni velük, amelyekről otthon, a családban sem esik szó. A többi tanórán felmérőket írnak, különböző teszteket, és nagyon ritkán adódik a diáknak lehetősége a beszélgetésre, kérdések feltevésére, míg a vallásórán szívesen beszélnek olyan témákról, amiről máshol sehol.”
A magyar történelmi egyházak elöljárói országszerte arra biztatják a szülőket, hogy szánjanak rá időt, menjenek be az iskolába és kérjék a vallásoktatást. Incze Zsolt esperes szerint „ez népünkről, nemzetünkről szól, és nem utolsósorban az egyházról, amely évszázadokon keresztül megtartotta magyar népünket Erdélyben is”.