Az eseményen jelen voltak a város elöljárói, közéleti személyiségek, valamint dr. Szesztay Ádám, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének határon túli magyarokért felelős másodtitkára, valamint Nagykanizsa testvérváros küldöttsége. Az ünnepi rendezvényen közreműködött a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont diákszínjátszó csoportja és Tiszta szív kórusa, a Tanulók Klubjának La Fiesta tánccsoportja, a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat, a barátosi Ferencz Ernő Református Fúvósegylet rezesbandája, verseket szavalt Debreczi Kálmán színművész és Zorkóczy Zenóbia színésznő.

Az utóbbi tizennyolc év hagyományaitól eltérően az idei rendezvény nem a déli órákban, hanem este, fáklya- és reflektorfényben zajlott. A szervezést — amelyben az RMDSZ nem kapott szerepet — Tordai Cecília, a városi művelődési ház új igazgatója és Zsuffa Levente polgármester vállalta fel.

A Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközponttól a cserkészek és diákok fáklyás felvonulásával indult a megemlékezés, az ünnepi műsort a szövetkezeti üzletház előtt felállított színpadon tartották. Főtiszteletű Kovács Gábor romai katolikus esperes szólt elsőként az egybegyűltekhez, majd Zsuffa Levente polgármester mondta el ünnepi gondolatait, őt követte Ferencz Botond, az orbaiszéki Székely Tanács elnöke, aki többek között elmondta: ,,A szabadság zászlaját lobogtatva több mint másfél évszázada lovagolunk jogaink kiharcolásáért. Kormányok jöttek-mentek, országhatárok változtak, de a mi problémáink szűkebb hazánkban, itt, Székelyföldön nem oldódtak meg. Lehet, hogy székely népünk most éli az utóbbi száz esztendő legsötétebb korszakát. A tizennyolc év alatt visszaszolgáltatott javainkat kénytelenek vagyunk eladni. Amit nem tudtak fegyverrel elvenni tőlünk, most önként, pénzért odaadjuk. Egyre közömbösebbek vagyunk múltunk iránt, pedig okosabbak, óvatosabbak és mérsékeltebbek lettünk, mint eleink, látókörünk szélesebbre tágult a történelem folyamán, és mégis, minden március 15-én szükségünk van arra, hogy a Nemzeti dal soraiból erőt és bátorságot merítsünk. A mi szabadságért folytatott harcunk mindaddig nem fejeződhet be, míg embertársaink ajtókban, utcasarkokon könyörögnek a mindennapi betevő falatért." Antal Árpád RMDSZ-es képviselő a 160 évvel ezelőtti történelmi eseményekre utalva azt hangsúlyozta: Székelyföldön ma is jogaink elismeréséért küzdünk. A képviselő szerint Székelyföldet nem először próbálják elvenni tőlünk, de nem is utoljára. ,,Az asszimiláció mellett fenyeget a megosztottság, a felmorzsolódás veszélye is. Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy sohasem tűnt el fölülünk a testvérviszály árnyéka. Történelmünk során újra és újra fellángoltak a szemben álló indulatok, a ’48-as forradalom idején sem volt ez másként. Az elhíresült Széchenyi—Kossuth-vita és -szembenállás a legismertebb bizonyítéka ennek. E két kiemelkedő államférfi mára fogalommá vált vitájának és konok szembenállásának tárgya a nemzet és annak jóléte, jövője volt. Míg Széchenyi a nemzet felemelkedését a gazdaság fejlődésében, a jólétben látta, addig Kossuthot a nemzet politikai jogainak rendezése foglalkoztatta. Nem céljaikban voltak ellenfelek, hanem az eszközök és a célhoz vezető út megválasztásában különbözött az állásfoglalásuk" — mondta a képviselő. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere, a Magyar Polgári Párt (MPP) országos elnöke ünnepi beszédében úgy értékelte: ,,Minden valóság egy álomból születik. Úgy volt ez 160 évvel ezelőtt, és így van ez ma is. A ’48-as magyarok álma a törvény előtti egyenlőségről, a jogállamról, a nemzeti önbecsülésről és függetlenségről szólt. A ’48-as magyarok tudták, hogy a választás szabadsága már önmagában szabaddá tesz. És ők választottak. Vérbe fojtott forradalmuk győzött, mert az erkölcsi többség forradalma volt. A 2008-as magyaroknak tudniuk kell, a demokráciához ugyanaz kell, mint a forradalomhoz: erkölcsi többség. A forradalom erkölcsi többség nélkül: puccs. A demokrácia erkölcsi többség nélkül: diktatúra." Az MPP elnöke elismerően szólt Kovászna és Orbaiszék polgárairól, kik ,,az elmúlt esztendőben nem csak ünnepnapokon, hanem hétköznapokon is nem csak szavakkal, hanem tettekkel is bebizonyították, értik és érzik a ’48-as forradalmi magyarok üzenetét a harmadik évezred demokráciájában is. Orbaiszék polgárai az elmúlt időszakban jelentősen hozzájárultak a választási szabadság és a demokráciában elengedhetetlenül szükséges erkölcsi többség megteremtéséhez. Miközben erdélyi magyar világunkban sűrűsödött a közéleti-politikai önkény, és az emberek között újra felütötte fejét a félelem, miközben arra biztattak bennünket, hogy a kis lépések politikájával lépjünk az önfeledés útjára, mindeközben Kovászna városa határozott lépéseket tett a választás szabadságának és az erkölcsi többség megteremtésének küzdelmes útján. Köszönet érte minden kovásznai embernek. Ugyanakkor a Kárpát-medencei magyar sorsközösség hitével üzenjük a hazugságba fojtott és kordonokkal körülvett Budapest magyarságának, hogy ők is teremtsék meg mielőbb a választás szabadságát." Ünnepi beszédet mondott még Károlyi Attila, Nagykanizsa testvérváros önkormányzati képviselője, Ambarus Andor, a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont diákja felolvasta a szónokversenyen díjazott írását. Bukovinszky Cs. Miklós református lelkipásztor zárógondolatai után a hosszúra sikeredett, de annál tartalmasabb ünnepi megemlékezés megfogyatkozott résztvevői elénekelték himnuszainkat, majd a református templomkertben a politikai pártok, civil szervezetek és intézmények koszorúkat helyeztek el a ’48-as emlékműnél.