A hagyományokhoz híven idén is kétnapos rendezvénysorozat keretében emlékeztek a barótiak a százhatvan esztendővel ezelőtti szabadságharc évfordulóján. A politikai ellenfelek minden nézeteltérést félretettek, s közös zászló alatt vonultak fel, de mégsem sikerült igazán megmozgatniuk a város polgárait.
Baikó Lajos honvéd hadnagy emlékművénél a Baróti Szabó Dávid Középiskola diáktanácsa által összeállított műsor keretében szavalatok hangzottak el, a Visszhang kórus forradalmi dalokat adott elő, a Tanulók Klubjának mazsorettcsoportja pedig a Csala kürtje fúvószenekar ritmusaira mutatta be műsorát.
A megyei diákönkormányzat elnöke, a baróti Zsombori Csaba beszédében március 15-ét olyan dátumnak nevezte, amely nemcsak múltunkról, hanem sorsunkról, jövőnkről és magmaradásunkról is szól. A Kossuth-emlékműnél a Szent Adalbert Egyesület BAKI-csoportja zenés műsorral lépett fel, a koszorúzásokat megelőzően pedig Bartha Attila református lelkész rövid igemagyarázatot tartott. Demeter Lászlónak, a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnökének másutt is fel kellett szólalnia, így nem tudott idejében Barótra érni, ezért az id. Beke József nemzetőrnagy, ifj. Beke József honvédezredes és Beke Gyula honvéd őrnagy emlékét őrző táblánál Fábián Anetta szavalt, s ezután került sor a koszorúzásokra. A Zathureczky-temetőben a Simonfy Sámuel Egyesület nevében felszólaló Miklósi József nyugalmazott bányamérnök a francia forradalom 1848-ban is ható szellemiségéről szólt. Mint mondotta, ha ma azt szeretnénk helyesen látni, ami akkor Budapesten történt, akkor ne a saját érdekükben cselekedő pártok vagy civil szervezetek értelmezését fogadjuk el, hanem Bem apó tábori orvosának életpályáját vegyük figyelmesen górcső alá.
A megemlékezés a főtéren fáklyás felvonulással, majd Erdővidék Múzeumában Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc relikviái Erdővidéken című tárlat megnyitójával ért véget.
