Hatalmas művelődéstörténeti anyag az, amelynek szintézisére, megírására néhai Kelemen József tanár-karmester vállalkozott, de hirtelen bekövetkezett halála ebben megakadályozta. Torzóban maradt az összegzés. Kálnoktól Középajtáig minden karmestert munkára szólított, mert tudta, hogy a muzsika népünk örömében és bánatában is megtartó erőként működött, a jegyzőkönyvek és fényképek százai pedig közművelődésünk tárházának részei. Szülőfaluja zenekarának históriáját még életében megírta, ez része a barátosi református egyházközség történetének. Néhai Kelemen Antal tanár-karmester sem maradt adósunk a rétyi zenei élet múltjának mentésében. A többi anyag, amit kántortanítók, falusi értelmiségiek írásai őriznek, szintén összegezésbe kívánkozik.
Kálnokon Szigyártó András falukrónikás vállalta, hogy nem kis kutatómunka árán megírja az egykor megszűnt, újabban pedig feléledt kálnok–sepsikőröspataki fúvószenekar rövid históriáját, amit alkalomadtán a zenekar és a közönség előtt fel is olvas. Kálnokon és a községközpontban két dolognak kellett találkoznia ahhoz, hogy ismét megszólaljon a fúvósmuzsika: a helyiek óhajának, valamint a sepsikőröspataki önkormányzat és Kisgyörgy Sándor polgármester teremtő akaratának, anyagi áldozatának. Szigyártó Andrással, a falu szülöttével, a helybeli református egyházközség presbiterével a múltról és a jelenről beszélgettünk.
– Fúvószenekarunk történetéről 1909. december 29-én született az első jegyzőkönyv. A neve is sokatmondó: Kálnoki Polgári Fúvószenekar. Heten írták alá a közös elhatározást még akkor, amikor egy szál hangszer sem volt birtokukban: Zoltáni Mihály, Kovács Imre, Bedő András, Bedő Gergely, Ráduly Mihály, Téglás Béla, Zoltáni Lajos. Elhatározták, hogy gyűjtést indítanak a faluban, hogy hangszert vásároljanak Brassóban. Egy 1912-ből származó jegyzőkönyvben ezt találtam: mivel a zenekari tagok száma megnőtt, új hangszerek vásárlását határoztuk el. Az egykori aláírók névsora kibővült Marhát József, Dávid Viktor, Ráduly Ferenc, Kovács András, Magyarósi János, Szigyártó József, Timár József, Bálint Antal, Kész János és Magyarósi Péter nevével. Már ez is azt bizonyítja, hogy a faluban nem szalmaláng volt az óhaj, és ha megszólalhat a fúvósmuzsika, behatol a nép lelkéig. A ma élők kedvéért sorolom fel az egykori zenészek nevét, íme az 1922-ben zenélők: Szigyártó Károly zenekarvezető, Kovács Imre, Magyarósi János, Bálint Antal, Dombi István, Téglás Dávid, Timár József, Czintos István, Csutak András, Ráduly Mihály, Ugri László, Ráduly Ferenc, Szilágyi József, Kurtuly Károly, Bedő András, Marhát József és Bálint András.
– Jött az impériumváltozás, majd a második világháború. Ezek mit hoztak?
– A gazdasági világválság Romániát is sújtotta. Egy 1928. május 30-án keltezett jegyzőkönyvben azt olvastam, hogy a hangszerek eladása felől döntöttek. Ez valamilyen oknál fogva nem történt meg, a hangszerek megmaradtak a faluban. Ezt 1946-ból származó jegyzőkönyv leírja, amint az idősebb zenésznemzedék új, fiatalabb tagokat toboroz. Ez sikerrel járt, mert a következő évben az öregek átadják a hangszereket a fiataloknak, akiknek azok árát 1948. április elsejéig kellett kifizetniük! „Szilveszteri bált muzsikált a fúvószenekar, amelynek bevételét hangszervásárlásra, valamint javításra fordítjuk” – írta naplójában 1948 elején idős Szigyártó András. Ekkor új zenekari tagok neve jelent meg: Szilágyi József, Gyöngyösi Lajos, Szigyártó K. András, Zoltáni Lajos, Bedő József, Kurtuly Árpád, Veress Tamás, Sorbán József, Szabó Zsigmond, Téglás Béla, Timár Gábor.
– Sok víz folyt le azóta Kálnok patakán, s mélyreható változások történtek a faluban, de a zene utáni vágy nem halt ki. A következő adat 1970-ből való.
– 1970. március 5-én elhatározzák, hogy karmestert fogadnak Dumitru Bricicoiu akkori katonai karmester személyében, aki Árkoson is működött. Az akkori jegyzőkönyvben sok új zenész nevét fedeztem fel. Úgy-ahogy élt a folytonosság, de 2001 és 2011 között megszakadt a zenekar működése. 2012. július elején a kőröspataki Téglás M. Botond édesapjával, Téglás Mihály régizenekari taggal közbenjártak Kisgyörgy Sándor akkor újdonsült polgármesternél a zenekar újjáalakulása ügyében. Azzal érveltek, hogy a hangszerek megvannak, a régi tagok is benne vannak az újrakezdésben, csak a támogatás hiányzik. A polgármester rábólintott, így gyűlt újra össze tizenhárom zenész – Téglás M. Botond, Téglás Mihály, Zoltáni József, Zoltáni Mihály, Kurtuly Gábor, Szabó Zoltán, Sonka Ferenc, Sonka Attila, Ruzsa József, Czintos Árpád, Kiss Árpád, Bálint János, Orosz Ferenc –, és Kálnokon újra életre kelt a fúvósmuzsika. Első fellépésük 2012. augusztus 20-án volt, amikor a két falu határában lévő Kápolna-tetőn államalapító Szent István királyunkat ünnepeltük, s pár napra rá, augusztus 25-én az új zenekar szórakoztatta az első Bedő Albert-napokra összegyűlt közönséget. Azóta minden március 15-én mind a két faluban ott vannak a koszorúzáson, a falunapok nélkülözhetetlen szereplői, a szomszédos településeken is koncerteket adtak. A zenekar jelenleg huszonkét tagú. A legidősebb a 68 éves Czintos Árpád, a legfiatalabb a 15 éves kőröspataki Bajka László. Rendszeresen próbálnak minden héten. A fiatalok hamarabb kezdenek Téglás M. Botond vezetésével. Az eredmény nagyon biztató. Örvendek, hogy él és nem halkul el Háromszéken a fúvósmuzsika, itt, Sepsiszéken nélküle nem tudnánk élni!
– Az csak természetes, hogy támogattuk, és támogatni fogjuk a zenekart – jegyezte meg Kisgyörgy Sándor polgármester. – Vettünk már egy rend szövet egyenruhát számukra, a Leader-egyesületnél megpályázunk egy rend új hangszert is. Örvendek, hogy megírták a zenekar történetét, s ha elkészül a kálnoki Bedő Albert-emlékház, ott az összegyűlt régi felvételek és dokumentumok is méltó helyre találnak. Március 15-én is fellép a zenekar. A kőröspataki unitárius templomban istentisztelettel kezdjük az ünnepet, igét hirdet Nagy Zsolt Attila református lelkipásztor. A fúvósok kísérte lovas felvonulással menetelünk a központi emlékműhöz koszorúzni. A helybeli iskola műsora után a vegyes felekezetű nőszövetség állja a kínálmációt.
Kálnokon is lovas felvonulással kezdődik az ünnepség, s a református templomban tartandó ünnepi istentiszteleten Szabó Adél unitárius lelkész végez szószéki szolgálatot. Az unitárius és a régi temetőben a két Incze János negyvennyolcas hős síremlékére helyezik el az ünnepi virágokat.
