Amikor a portetűről írtunk, megnyugtathattuk olvasóinkat: vannak, de veszélytelenek, penészgombákkal, mindenféle hulladékkal táplálkoznak. Ha a lakásunkban szállingózó por ilyképpen csak a szokásos takarítás velejárója lenne, akár legyinthetnénk is rá. A lakáspor azonban egy másik, sokkal veszélyesebb és még láthatatlanabb élőlényt is fedez: a házi poratkát (Dermatophagoides pteronyssus).
A házi poratka mindenütt jelen van, hihetetlen nagyságú tömegben. Nem vesszük észre, mert szabad szemmel nem látható. Súlyosan veszélyeztetőnek akkor tekintjük, ha egy gramm porban 15 ezer példány van! Ugyanis nem maga az atka, hanem ürüléke az allergén, amely megtapad bármilyen ruhaneműn, leginkább az atkák kedvenc tartózkodóhelyén, az ágy matracában, takarójában, lepedőn, párnán, plüssjátékon, ahol testünk elhullott hámsejtjeit vagy hajszálainkat találja.
Egy atka (0,4–0,5 mm) átlag- életkora két-három hónap, a 40–50 lerakott tojásból hatlábú lárva alakul ki, majd húsz nap múlva a négy pár lábú nemző, amely azonnal párosodik. Minden keratin – fehérje: hámszövet, köröm-karom, szőr, legyen az emberi vagy a háziállatunké – alkalmas táplálék számukra. S mivel az ember naponta 1–2 grammnyi hámsejtet hullat el, amit a családtagok számával meg kell szorozni, nem éheznek az atkák.
A szoba, konyha, fürdőszoba levegőjét télen is olykor a számukra optimális 20–25 Celsius-fok hőmérsékletre és magas páratartalomra (60–80 százalék relatív páratartalom) állítjuk be. Számításba véve a hagyományos porszívók hibáját (szétszórja működés közben az igen kis fajsúlyú ürülékszemcséket), valamint a téli napfényhiányt (a napsugárzás árt az atkáknak), az ürülék és az elpusztult atkák maradéka könnyen jut az ember légzőszerveibe.
Asztmát, szénanáthát és könnyezéssel, orrfolyással, bőrkiütéssel, viszketéssel járó allergiás tüneteket okozhat a poratka ürülékével, amelyet orvosi tesztpróbával ki lehet mutatni.
A valamivel nagyobb lisztatkát (D. farinae) könnyebb felismerni: a liszt állaga, szaga és használhatatlansága miatt rögtön ráismerünk.
Mindkét faj esetében van egy egyszerű módszerünk jelenlétükre következtetni. Egy zárható üveget töltsünk teli porral (liszttel), az üveg falán egy idő után mozgásra leszünk figyelmesek. Vegyszerrel ne kísérletezzünk, mert bár léteznek atkaölő szerek, csak ritkítani képesek az egyedszámot. Segít a minél alaposabb takarítás, gyakori ágyneműcsere, takarók, pokrócok, szőnyegek kiterítése a napra vagy az immunterápia, amely elviselhetővé teszi a fertőzést.
