Sok bába közt elvész a gyermek, sok tüntetésszervező szorgos munkálkodása közben elfogynak a résztvevők. Annyi pártunk, érdekvédelmi szervezetünk van, hogy már azt sem tudjuk, melyikre hallgassunk. Aztán néha kiderül, hogy amit egyik szervez, azt a másik nem támogatja. Így sokszor az érzékeny lelkű szimpatizáns nem szívesen megy el a tőle távolabbacska álló szervezet által szervezett tüntetésre, tiltakozásra, nehogy kiváltsa eszmetársai rosszallását.
A lényeg, hogy szervezni, azt aztán tudunk! A magyarok addig szervezték a marosvásárhelyi választásokat is, hogy a városnak hosszú idő óta csak román polgármestere van. Pedig magyar jelölt volt – és ami a lényeg – bőven!
A vásárhelyi fekete március óta fogyogat a város magyar lakossága, viszont a polgármesteri székre pályázó magyarok száma egyre nő. Így remény van arra, hogy Marosvásárhelynek ne is legyen magyar polgármestere. Ezek után nem csoda, ha a mostani polgármester saját választóinak akar elsősorban tetszeni, és azok bizonyosan örvendenek annak, hogy nem engedélyezte a székely szabadság napjára hirdetett felvonulást. Ezzel különben a magyarokat kímélte, mert nehezen tudtak volna bukdácsolni a felújítás alatt álló utcákon.
A székely szabadság napján több rendőr volt Marosvásárhelyen, mint megemlékező. Ők azért mentek oda, hogy vegyenek részt az Ölelj meg egy magyart elnevezésű akcióban. Biztos, ami biztos alapon az akció fedőneve: Két román öleljen meg egy magyart. A hodákiakat viszont – akik 1990-ben baráti látogatásra érkeztek, mint Bukarestbe a bányászok – most nem hívták meg.
A magyarok számának csökkenése mellett az RMDSZ támogatottsága is szép csendesen esik, a két kis párt, az MPP és az EMNP hatása pedig annyi, mint a hajnali gyenge harmaté szárazságban. Nem gyarapodnak, pedig ők azokat akarták megszólítani, akik elfordultak az RMDSZ-től. De azok valahogy nem fordulnak feléjük, hanem sehová. Ha minden NEM megy jól, akkor a következő választások után nem is lesznek magyarok a román parlamentben, illetve, mivel Románia nagylelkű, hivatalból egyetlenegy képviselőnk lehet.
Akkor majd Johannis elnökünk elmondhatja ismét, hangsúlyosabban, hogy magyarkérdés nincs Romániában, hiszen már magyarok sincsenek. Illetve vannak páran, de csak annyian, hogy szavazataikkal nem képesek átléptetni egy pártocskát sem a parlamenti küszöbön.
Ilyen logikával aztán azt is mondhatják, hogy nincs szükség magyar iskolákra sem, azokat be kell zárni, és a maradék magyarok jobb, ha vegyes iskolákba járnak. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen már most is sikeresen akadályozzák a magyar karok létrehozását. Magyar állami egyetem nincs, és nem is fog kelleni.
December elsején az Új Jobboldal tüntethet Sepsiszentgyörgyön, hiszen az román ünnep, és a résztvevők, azok hazafiak. Március 15-e viszont magyar ünnep – a székely szabadság napja mellett –, azt is be lehet tiltani. Aki akar, egyénenként, egy szál virággal ünnepelhet, vagy ha nem tetszik, mehet Magyarországra. Bár lehet, hogy Románia ott is betiltatja az ünneplést, mert a külügy már tiltakozik a budapesti Hősök terén a Székelyföldért Egyesület által szervezett március 10-ei rendezvény miatt.
Rossz húzás volt nálunk az is, hogy az aradi Szabadság-szobrot köztérre állították, hiszen ha nem engedélyezték volna, nem lenne mit meggyalázni. Ismét be kell deszkázni, és akkor nem férnek festékkel hozzá a hazafias érzelműek.
Az olyan nagy meneteléseket sem kell engedélyezni, mint a Kökös–Bereck közöttit, hiszen lassítják a külföldről hazalátogató moldovaiak forgalmát, és a sofőrök figyelmét elterelő vonuló magyarok akár közlekedési balesetet is okozhatnak.
Szóval, lenne itt még, amit betiltani!
Kuti János
