Ez az ember a Nyugati Érchegység nagy bojárja volt, aki Budapesten magyar nyelven szerzett ügyvédi diplomát. A világszabadságért küzdő magyar harcosokat hátba támadta, az általa fizetett román parasztok pedig falvakat és uradalmakat gyújtottak fel, amelyek évszázadokon át megélhetést, gyarapodást és nemzeti önazonosságuk megerősítését biztosították számukra. A felbérelt hordák várandós anyákat, gyermekeket, öregeket kaszaboltak le ősi fegyvereikkel (kasza, kapa, vasvilla, pásztorbot stb.). A harapófogóba szorult magyar és lengyel szabadságharcosok jóhiszeműen békülési tárgyalásokat javasoltak a móc vezérnek, de azt a választ kapták ékes magyar nyelven, hogy már késő... Az igazi hősöknek kijár a tisztelet és megbecsülés, mert áldozatot hoztak, és sok esetben életüket is adták egy eszméért, egy ügyért – Gábor Áron, a mi emberünk, hétcsillagos elismerést érdemelne – , a legújabb román nemzeti hősnek azonban semmilyen szenvedésben nem volt része tetteiért, sőt, utólag felmagasztalják. És eme törvény ellen az RMDSZ nem emelt szót a parlamentben. Ez is az apró lépések taktikájához tartozik?
KOPACZ ZOLTÁN, Csíkszereda. Március 10-én a marosvásárhelyi rádió román nyelvű híradójában egy női hang tudósított a székely szabadság napjának sepsiszentgyörgyi előkészületeiről, és „mitológiai jelképnek” minősítette azt az ünnepet, amit a marosvásárhelyi hatóságok nem engedélyeztek. Az hagyján, hogy nem tudja, mit beszél, vagy szándékosan kívánja fitymálni a székelységet és ünnepeit, mert ügyünk nem az ő butaságán vagy cinizmusán áll vagy bukik, de azért ajánlom neki, hogy legközelebb a saját mitológiájával foglalkozzon.