Magyar nemzeti ünnepünkre, március 15-re készülődve került kezembe egy régi könyvsorozat egyik, 1943-ban megjelent példánya. A Kaposváron szerkesztett vékony kötet sajnos ma is időszerű Székelyföldön. Részlet a tartalomjegyzékből: Élvezzük a szép magyar verseket, A család az állam tartóoszlopa, Hőseink, A falu arany madara, Édes anyanyelvünk, Zrínyi Ilona, Miért győztek az ősmagyarok, Gárdonyi, a falu szerelmese, Akik tőlünk várnak oltalmat, Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók, Ismerjük meg magunkat... Ha módomban állna, kinyomtatnám az egészet, és a közkönyvtáraknak ajándékoznám, a székely-magyar olvasók okulására.
Mert mit is írt Földes Ferenc egykori szatmárnémeti népművelési titkár, akitől jegyzetem címét is kölcsönöztem? ,,Vannak olyan kifejezések, amelyeket mindenki nem egyformán ért. Ilyen: nemzeti öntudat. Mást ért nemzeti öntudat alatt a magyar, mint a német vagy a japán. Mást ért a fogalom mögött az egyszerű szántóvető ember és mást az államférfi. A magyar nép fiai sem mind ugyanezt értik ezalatt a kifejezés alatt. Az, hogy én magyar vagyok, meghatározza egy nemzethez való tartozásomat, de nem adja meg szükségképpen a nemzeti öntudatomat. A nemzeti öntudat: a magyar sors öntudatos vállalása. Könnyű magyarnak lenni pl. Debrecenben, ahol mindenki magyar, ahol magyarnak születik az ember, magyarok között él, ahol mindenki magyarul beszél és úgy is érez... Azonban nem olyan egyszerű dolog a magyarságunk idegen népelemek között. Erdélynek egyes vidékein vagy a Felvidéken idegen népek közé beékelve él egy kevés számú magyar testvérünk. Aki például az idegen megszállás alatt magyarnak vallotta magát, egyúttal vállalnia kellett a lenézést, az üldözést, a mártírsorsot... Egészen bizonyos, senki sem születik a világra nemzeti öntudattal, pedig mindenik el van már jegyezve születése pillanatában egy nemzettel, és lelkének csirái között ott szunnyad a fajiság adottsága, amelyből idővel ki fog virágozni a nemzeti öntudat. Az tehát a kérdés, hogyan lesz az ártatlan, öntudatlan angyalarcú kis csecsemőből öntudatos magyar ember? A felelet erre a kérdésre rövid: nem tervszerűtlenül, hanem a nevelés segítségével... A magyar öntudatot elsősorban a magyar társadalom minden egyes tagjának külön-külön kell vallani, hogy a sok egyéni hitvallásból összetevődjék a nemzeti öntudat. Erre nevelje az ifjúságot a család és az iskola, erre nevelje a társadalom, a művészetek és az újság, erre neveljék a nemzet hivatott vezérei... Ez a nép, amikor hazája jövendőjére gondol, segítséget nem vár idegenektől, csak Istentől, mert hiszi, hogy megbűnhődte már a múltat s jövendőt!”
Az idézett, optimizmust sejtető, váteszi jövendölésből sok minden hiányzik még, főként az erdélyi magyarság jelenét, közeli jövőjét illetően. Rajtunk, kokárdás ünneplőkön is múlik, hogy a Hiszek egy Istenben kezdetű rövid imádság valóra válását megérhessék gyermekeink, unokáink, az utánunk érkezők!
Ferenczy L. Tibor
