Farcádi Botond
Pedig tud ám ünnepelni, összefogni, közösen emlékezni vagy éppen – ha kell – tiltakozni Sepsiszentgyörgy.
Bebizonyította ezt nemegyszer az előző években, olyankor is, amikor Erdély, Székelyföld más szegleteiből a széthúzásról, a párthovatartozás szerinti külön ünneplésről érkeztek a hírek – itt viszont hagyománnyá vált, hogy március 15-e nem a pártpolitikáról szól.
És bebizonyította ezt Sepsiszentgyörgy a vasárnapi nemzeti ünnepi rendezvényt megelőzően is. Például péntek délben, amikor a diákok szabadságünnepe verte fel a város központját, s az általában mégoly mogorva csendőrök arcán is ott rejtőzött a mosoly. Vagy pénteken este, majd szombaton éjszakába nyúlóan, amikor a női kosárlabda Román Kupa négyes döntőjének otthont adó Szabó Kati Sportcsarnokban egyszerre rezdült másfél ezer szív, egyszerre lendült tapsra háromezer kar, és szólt a székely himnusz, hogy rengett bele az aréna. És a taps – mindaz, ami mögötte van: az elszántság, a biztatás, az összefogás, a közös akarat – csodákat művelt: győzött a csapat. Román Kupa Székelyföldön – csendült fel több száz torokból, mert mifelénk a sport is kicsit nemzetpolitika, hiszen közösségi élmény, nemzeti, térségi összetartozást erősítő esemény a mérkőzés – kicsit olyan tehát, mint nemzeti ünnepünk.
Ismét láttuk, ismét megtapasztaltuk: tud ám örömmel ünnepelni Sepsiszentgyörgy – tegnap délben mégis fütty zavarta meg az amúgy méltóságteljes, a nemzeti összetartozás érzését a Vajdaságból, illetve az anyaországból érkezett vendégek révén is erősítő március 15-ei rendezvényt. Régóta nem járt úgy szónok erdélyi nemzeti ünnepen, mint Kelemen Hunor tegnap Sepsiszentgyörgyön: az RMDSZ elnökének beszédét többször is fütty, hurrogás, bekiabálás szakította meg. És a Sepsiszentgyörgy főterén éppen nemzeti ünnepünkön felhangzó fütty egyértelműen jelezte, hiba volt az RMDSZ elnökét meghívni a sepsiszentgyörgyi március 15-ei rendezvény színpadára, megszakítani a hagyományt, miszerint: Sepsiszentgyörgyön a nemzeti ünnep nem pártpolitikáról szól. Jó volna, persze, ha másutt sem arról szólna – sokak érezhették kirekesztőnek például a maksai megemlékezést, amelyet az Erdélyi Magyar Néppárt központi rendezvényeként hirdettek, még ha ezen az RMDSZ képviselője is felszólalt. De talán a pártpolitikától mentes nemzeti ünnep iránti elvárásnál is fontosabb az üzenete a sepsiszentgyörgyi füttynek, hogy radikális újratervezésre van szükség az RMDSZ köreiben, mélyül ugyanis a szakadék a szervezet központi vezetése és a székelyföldi polgárok között, egyre inkább eltávolodik a politikai érdekképviselet a közösség elvárásaitól.
Lehet hát e fütty ébresztő, és talán jó volna, ha komolyan vennék. Mert azt mindannyian tudjuk: szóljon bár hangosan a fütty, csodát csak a taps művel.
