Legalább háromezren gyűltek össze tegnap Kovásznán emlékezni az 1848-as szabadságharc kitörésére. Nemcsak helybeliek, a szomszédos falvak nemzeti érzésű polgárai is ott voltak, így Orbaiszék fővárosában a régió központi ünnepi eseményét tartották.
Meghívottként jelen volt Cseresnyés Péter, a Fidesz országgyűlési képviselője, Nagykanizsa volt polgármestere és Tóth Nándor nagykanizsai alpolgármester. A város vezetősége és polgárai mellett egyházi méltóságok, közhivatalok vezetői, cserkészek, nagyon sok ifjú, iskolás vett részt az ünnepségen. A szónoki emelvényen hétféle zászlót lengetett a szél: román, magyar és székely lobogót, az Európai Unió, a Magyarok Világszövetsége, az RMDSZ és Kovászna város zászlaját. A tömegben viszont meglepően kevés volt a magyar vagy székely zászló. Butyka Gyula ceremóniamester meghatározása szerint a rendezvény „a múltról szólt, a jövőnek üzent”.
Megszokott módon, felvonulással kezdődött el az ünnep. Legelöl a helyi ifjúsági fúvószenekar, majd a lovasok, díszes fogatok vezették a népes sereget. Éljen a magyar! Éljen a haza! – hangzott itt is, ott is. Az egyik szekérderékból – a felvonulás békés jellegét hangsúlyozandó – két fehér galambot röpítettek az égbe.
A Szózat eléneklése után a központban felállított pódiumon elsőként Balogh Zoltán, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperese szólt az egybegyűltekhez, az isteni munka emberi sorsunk, nemzeti létünk alakulásában játszott szerepét boncolgatta beszédében. A porszemnyi élet eszköz Isten kezében, amivel építeni lehet a holnapot. Így lehet a mi országunk a jövendő kis tartománya – vonta le a következtetést.
Az RMDSZ és a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület szervezésében kilencedik alkalommal megtartott szónokverseny idei győztese, Bereczki Előd igazi forradalmi hévvel szólt a tömeghez. A szabadságért vívott harc életforma lett, ki kell állni a székelységet ért jogtiprások ellen, a demokrácia lehetőségeivel kell harcolni a jogokért, így teremthető szebb jövő Székelyföldön – hangsúlyozta.
Cseresnyés Péter Gábor Áron életútját elevenítette fel, elmondása szerint azért, mert így domborítható ki leginkább a magyar összetartozás, a földrajzilag elválasztott, de lélekben egy nemzet erőssége. Kovács Gábor címzetes esperes, plébános a tőle megszokott pátosszal szólt „kicsiny magyar népéhez”. A székely nép életében ott a keserűség, de Isten segítségével mindig megvilágosodik a követendő út – összegezhető beszéde. Szónoklata végén a miatyánkot kezdte el, a tömeg kérés nélkül csatlakozott hozzá.
A központi ceremónia után a résztvevők a belvárosi református templom kertjében, a hősi emlékműnél helyezték el az emlékezés koszorúit. Az ünnep a magyar és székely himnusz eléneklésével ért véget. Az eseményen nagy sikerrel lépett fel a Kertész Barna vezette kovásznai ifjúsági fúvószenekar, a Magnifica gyerekkórus Gyerő Katalin vezényletével, a belvárosi református férfidalárda Antal Ernő irányításával.
