Ahogy telik az idő, mind többen és többen tévednek el, térnek le a jó, egyenes útról, az igazság útjáról. Tanult, nagy emberek, politikusok, választott személyek, felelősségteljes munkahelyeket betöltők akarva-akaratlanul tévednek, hibáznak, jelentős károkat okozva az országnak. Ezt lehet olvasni a lapokból, látni, hallani a tévében. Hát amit még nem is látunk, hallunk? Fentről lefelé haladva megyék, városok, községek, falvak szintjén hány meg hány vezető ember tér el az egyenes útról...
Nap mint nap találkozom ezekkel a hírekkel, és egyre jobban emészt a nagy igazságtalanság, hogy egyes emberek mekkora összegeket sikkasztanak el. Nem hagy nyugodni, és azt az érzést kelti, hogy igazságtalanul diszkriminálnak. Le kell írnom, kimondanom, kiköpnöm a magam ügyét, hogy megnyugodjak kicsit, mert fojtogat. Ezért fordulok a Háromszék napilaphoz (melynek régóta hűséges olvasója vagyok).
1965. július 16-tól 1983. szeptember 1-jéig a gyulakutai (Maros megye) hőerőműnél dolgoztam turbinagépészként.
1983. szeptember 1-jétől átjöttem Sepsiszentgyörgyre családegyesítés végett, és az IMASA-ban dolgoztam 11 évet 1994-ig, amikor három év korkedvezménnyel, 57 éves koromban nyugdíjba mentem.
Nyugdíjazásom után kéréssel fordultam a villamossági vállalathoz, hogy az akkori törvény értelmében érvényesítsem jogaimat. Ez a rendelkezés már 1989 előtt is létezett: aki több mint 15 évet dolgozott az energetikai iparban, nyugdíjba vonulása után bizonyos mennyiségű elektromos áramot díjmentesen kapott háztartási fogyasztásra élete végéig. Kérésemet elfogadták, és egy ideig kaptam is a kedvezményt, melyet, miután magánosították az energetikai ipart, megszüntettek, azzal az érveléssel, hogy nem az Electrica vállalattól mentem nyugdíjba, és nem vagyok rá jogosult.
Azok az emberek, akiknek agyában megszületett ez az igazságtalan, diszkriminatív határozat, és megszavaztatták a közgyűléssel, a szakszervezetükkel karöltve, csak azt vették figyelembe, hogy nem a vállalattól mentem nyugdíjba, nem törődve a következő, nagyon fontos tényekkel:
1. 25 és 50 megawattos (MW) orosz gőzturbinákat működtetve sok millió MW elektromos áramot termeltem több mint 18 évig Romániának.
2. Három váltásban dolgoztam, közvetlenül a turbinák mellett, zajban, rezgésben, hidegben, melegben, ami nagyon megviselte az egészségemet, különösen a hallásomat, látásomat és az idegrendszeremet.
3. Napi 8 órát állandó stresszben feleltem a turbinák jó működéséért, mert az üzemzavar a másodperc töredéke alatt bekövetkezhetett.
4. Családegyesítés miatt jöttem el és hagytam ott a biztos munkahelyet.
Szerintem ez a jog megillet engem, akárhonnan mentem is nyugdíjba, mert az országnak dolgoztam. Tehát jogosan érzem, hogy nem jártak el igazságosan velem.
Nem lehetünk olyan sokan ebben a sajátos helyzetben, a városban egy osztály- és munkatársamról tudok, de országszerte is kevesen vagyunk. Ha netán újra alkalmazhatóvá tennék a törvényt, akkor sem érné az ország gazdaságát nagy érvágás. (A havi áramfogyasztásom nem olyan nagy.) De hát azóta közel 20 év telt el, már nem remélek semmi jót.
Csak azért írtam ezeket a sorokat, hogy lássák az emberek, milyen nehéz az igazság útján járni.
Dobos Dávid nyugdíjas, Sepsiszentgyörgy
