A marosvásárhelyi magyar orvostudományi egyetemen sok kiváló tanárom volt. Magas szintre emelték az orvosképzést, s ennek hasznát a betegek érezték. Nemcsak anyagismeretet lehetett tanulni tőlük, hanem a medicinába vetett hitet, a választott pálya iránti odaadást és szeretetet is.
Nemrég rekonvaleszenciába kerültem (elnézést kérek olvasóimtól, hogy idegen kifejezést használok, de mai magyar nyelvünk, sajtónk tele van sok nem anyanyelvünkön írott szóval, pl. stratégia, infrastruktúra, pluralizmus, monopólium, tolerancia, trend, presztízs stb.) – ezen nem magyar szó egy súlyosabb betegség utáni gyógyulási időszakot, lábadozást, javulást jelent –, mely időre kedves orvosprofesszoraim azt tanácsolták, hogy eredeti szőlőből készített bort kell fogyasztanom. Meg is nevezték: tokajinak hívják, s mivel magyar egyetemünk a német medicinát követte (a román orvosegyetemek a franciát), receptre fel is írhattuk latinul. Így Amerikában is kiadták: recipe vinum Tokajensis, guttas no XL, vagyis 40 cseppet evés előtt. A recepten nem kellett megjelölni, hogy aszú, hány puttonyos, száraz vagy édes, vörös vagy fehér legyen a nedű...
Ritka eset, hogy egy adott táj meghatározott bora egy nemzet himnuszában is helyet kapjon, és ez ilyen teljes formában csak a tokaj-hegyaljai nektárral a magyar himnuszban történhetett meg. Ez többet jelent minden világhírnévnél! Voltaire ezt írta: ,,Ha tokajit iszunk, éreznünk kell, hogy van gondviselés felettünk, mert annyi gyönyört, mint ez a bor, csak egy végtelen jóságos Isten nyújthat az embereknek.”
A borászszakma hosszú ideig úgy fogadta el, hogy az aszúbor első említése 1631 húsvétjához kötődik, amikor Szepsi Laczkó Máté, Lorántffy Zsuzsanna udvari papja, majd később erdőbényei prédikátor a fejedelemasszony sátoraljaújhelyi oremus szőlőjének terméséből készítette az első aszúbort, és azzal mint húsvéti borral lepte meg úrnőjét.
Születésnapomra egy meglepetésszámba vehető könyvet kaptam ajándékba a Budapesten élő unokabátyám leányát feleségül vevő Szirmay Gábor rokonomtól, aki a Szirmayak Tokaj-Hegyalján című könyvében leírja, hogy egyetlen család sem töltött be nagyobb szerepet Hegyalja életében, mint a Szirmay.
Búcsúzáskor idézi egyik őse cím nélküli versét:
,,Áldott tokaji bor, be jó vagy, s jó valál, hogy csak szagodtól is elszalad a halál. Mert sok beteg téged mihelyt kezd inni: meggyógyul, noha már ki akarták vinni!”
Kell-e ennél jobb, gyógyulást elősegítő jókívánság?
