Kiss Edit: Elmondhatjuk, hogy Sepsi­szentgyörgy évek óta szépen, méltóságteljesen ünnepel. Amint említetted, ezelőtt több mint tíz évvel megegyeztek az itteni magyar politikai pártok, hogy közösen szervezik meg március 15-ét, és részükről nem szólal fel senki, csak a város polgármestere mond beszédet, ami normális egy ilyen ünnepen. Az elmúlt években elsősorban magyarországi politikusok tartottak meghívottként ünnepi szónoklatot. Úgy vélem, Erdély egyik legszebb ünnepe a sepsiszentgyörgyi (...), azt tapasztaljuk, hogy évről évre egyre többen jöttek ki a térre részt venni a március 15-ei megemlékezésen. Idén is a becslések szerint 7–10 ezer ember gyűlt össze, igaz, mire a beszédek végére értünk, elég sokan hazamentek, volt, akinek valamelyik felszólaló nem tetszett, volt, aki a hideg miatt.
Farcádi Botond: Nagyon fontos kérdést fogalmazott meg Grubisics Levente, oly­annyira fontosat, hogy én is napok óta töröm a fejem, és nem tudom a választ: miért kellett ezt elrontani? Hosszú időbe tellett felépíteni, hogy ilyen szép ünneppé váljon március 15. Sepsiszentgyörgyön, és mindenki magáénak érezze. Most nagyon sokan úgy vannak, hogy ellopták kicsit az ünnepüket a politikusok, akik amúgy is mindenhova befurakodnak. Miköz­ben az elmúlt években számos választás lejárt, ahol azért magyar–magyar verseny is volt, sokszor igen-igen kiélezett helyzetekkel – Sepsiszentgyörgy ilyen szempontból a normalitás szigete tudott maradni, akár erdélyi viszonylatban is, hiszen számos más településen külön ünnepelt az RMDSZ, a Néppárt. Itt ezt eddig valahogy kiválóan menedzselték, és most valamiért elrontották, fogalmam sincs, miért. Azt látom, hogy tényleg nagyon sokan csalódtak, leromboltuk azt, amit olyan kínkeservesen felépítettünk. Enged­tessék meg az egyes szám többes személy, mert városlakóként úgy érzem, hogy az én ünnepem is volt, büszke voltam arra, hogy Sepsiszentgyörgyön milyen a március 15-e. Idén kicsit féltem attól, mi történik, ha Kelemen Hunor lesz a díszszónok. Teljesen egyértelmű volt, hogy minekutána az RMDSZ elnöke alig egy héttel korábban Sepsiszent­györgyön jártában olyan fennhéjázó, arrogáns módon nyilatkozott a marosvásárhelyi március 10-ei felvonulás betiltásáról, amit szerintem magyar ember nem engedhet meg magának – megtette ezt ő a legerősebb érdekvédelmi szervezet vezetőjeként –, arra azért számítani lehetett, hogy babérok itt nem teremnek neki, nem virággal, tapssal és öleléssel várják. Nem értem, esetleg a helyi vezetők valóságtól való elrugaszkodottságának tudhatom be azt, hogy nem számítottak erre.
K. E. Szerintem a kérdésedre, hogy miért kellett idejönnie, meg is adtad a választ. Talán – de ezt csak feltételezem – azt az ominózus nyilatkozatot akarta kicsit tisztára mosni, amely sokaknál kiütötte a biztosítékot. Az ünnepségen elmondott beszédében ugyanis már nagyon alaposan bírálta ünnepeink betiltását.
F. B.: Annyira azért nem élesen, inkább csak utalásszerűen.
K. E.: A tiltásokra fektette a hangsúlyt beszédében, és szerintem pont ezért. Érezte, hogy hibázott.
F. B.: Érdekes, amit mondasz, nagyon derűlátó megközelítése a történetnek. Én azt hiszem, nincs szó semmi többről, mint kettős beszédről. A politikai marketing része volt, hogy Kelemen Hunor több ezer ember előtt egy kicsit „autonómiázik”. Ilyen szempontból abszolút tiszteletre méltó az emberek éleslátása: ne feledjük, a fütty, a hurrogás akkor vált igazán élessé, amikor kiejtette azt a szót, hogy autonómia. Normális embernek kinyílik a bicska a zsebében, ha szembehazudják, márpedig Kelemen Hunor autonómiázása a színpadról hiteltelen volt tíz nappal azután, hogy ugyancsak Sepsiszentgyörgyön olyan stílusban beszélt egy abszolút demokráciaellenes intézkedésről, ami szerintem magyar ember számára vállalhatatlan.
Erdély András: Szerintem nem áll, hogy mostanában mind többen voltunk kint. Mostanában mind kevesebben voltunk kint március 15-én. Idén a március 10-ei cirkusz miatt voltunk többen, ez szerintem kihozott még 30 százaléknyi embert. Ami Kelemen Hunorral történt, abban egyetértek, hogy normális ember előre látta: ez fog bekövetkezni. Ugyanakkor, ha a másik fél fejével próbálunk gondolkodni, igaz ugyan, amit ti mondtok, hogy eddig sikerült elkerülni, hogy a politika rátelepedjen az ünnepre, de az is abszurdum – hogy polgármesterünk kedvenc szólásával éljek –, hogy a legnagyobb többségű magyar városba nem lehet meghívni az RMDSZ vezetőjét, hogy mondjon egy beszédet. És ha meg lehet hívni, mikor lehet meghívni, ha nem akkor, amikor nincs választási év? Tulajdonképpen ebben van valamennyi logika. Csakhogy mindent elrontott, hogy pár nappal korábban azt mondta, a marosvásárhelyi menetelés betiltása nem az ő dolga, hanem a szervezőké és a polgármesteré. Ez az RMDSZ elnökétől teljesen hibás magatartás. Megkockáztatom: ha nem mondja ezt a szamárságot, akkor nagyon könnyen előfordulhatott volna, hogy nem fütyülik ki. Különös tekintettel, hogy nem volt rossz az a beszéd. És ha netalántán kicsit óvatosabb, és nem autonómiázik, nem hiszem, hogy kifütyülték volna. Már csak azért sem, mert március 15-e volt. Egyébként nagyon nagyvonalú hozzáállása volt Ke­lemen Hunornak, ezt a javára lehet írni, amikor utána azt nyilatkozta újságíróknak, hogy íme, megvalósult az a szólás- és véleményszabadság, amelyért Petőfiék harcoltak, és ezt akkor is tudomásul kell venni, ha nem mindig tetszik. Szerintem ő reagálta le legjobban ezt a történetet. (...)
F. B.: Volna két kiegészítő gondolatom. Próbáljátok felidézni, mikor tartott itt RMDSZ-es vezető politikus lakossági fórumot. Mikor volt az, hogy az RMDSZ elnökétől kérdezni lehetett, fel lehetett neki róni valamit? Mikor tartott itt Kelemen Hunor nyilvános találkozót? Eszembe jut az európai parlamenti választási kampány, amikor szerveztek egy úgynevezett nyilvános lakossági fórumot, melyet azonban elfelejtettek meghirdetni, nehogy véletlenül valaki odamenjen. Megjelent a sajtó és megjelentek a meghívottak. Éppen akkor fogadták el az autonómiastatútumot, és csodálatos egyetértésben valami fantasztikus jövőképet vázoltak. Ezek azért ordító dolgok. A XXI. században egy magyar  politikus ne féljen  kezet fogni egy polgárral, meghallgatni a véleményét. Érzésem szerint most amolyan kecske is jóllakjon, káposzta is megmaradjon elképzeléssel hívták meg Kelemen Hunort, és védőernyőként akarták használni március 15-ét. Nem jött be... A másik kiegészítő gondolat: maximálisan egyetértek Andrással, Kelemen Hunor reakciója tökéletes volt. Megmondom őszintén, emberként meg is sajnáltam, amikor jött le a színpadról, és megláttam az arcát... Viszont, ami utána történt, az a politikai amatörizmus csúcsa. Amikor Kelemen Hunor sajtófőnöke a Facebookon elkezdi kioktatni a sajtót, hogy csúsztat. Utána Antal Árpád és Tamás Sándor – nyilvánvalóan házigazdaként éreztek késztetést erre – kiállnak szintén a Facebookon Kelemen Hunor mellett. Szerintem politikai marketing szempontjából ez ostobaság volt, hisz az ilyen incidenst leghamarabb úgy lehet elfelejteni, ha nem beszélünk róla. De beszéltek, kiálltak Kelemen Hunor mellett, mert...: Tamás Sándor azzal érvelt, hogy Kelemen Hunor csinált nekünk új stúdiótermet, hazahozta Gábor Áron ágyúját, és mindezeken kívül megalkotta az autonómiastatútumot. Legyünk hálásak neki. Ez az érvelése, amely tökéletesen Ceauşescu-korszakot idéző mentalitás. Antal Árpád pedig egy általam szintén rossznak gondolt reakcióval mini-osztályfőnöki órát tartott, megköszönte mindenkinek a részvételt, de nagyon sajnálta, hogy egyesek méltatlanul viselkedtek. Történt mindez hétfőn. És akkor kedden az RMDSZ parlamenti frakciója is szükségét érzi annak, hogy kiálljon Kelemen Hunor mellett, és leváltsák a népet, mert volt annyira hálátlan, hogy fütyülni, hurrogni mert. Már azt vártam, hogy az RMDSZ minden létező testülete kiáll, hazaküldi a hurrogtatókat, és majd ők megünneplik március 15-ét magukban, zárt körben, pezsgő mellett. ...Én őszintén reménykedtem abban, hogy ez a fütty ébresztő gyanánt elindít egyféle gondolkodást arról, hogy talán valamit mégsem egészen jól csináltak – ehelyett ilyen Ceauşescu-korszakbeli reakciókat idézett elő.
K. E.: Legyünk egy kicsit optimisták. Minden rosszban van jó. Talán Kelemen Hunornak mégis  lecke volt szembesülnie a közösség egy részének véleményével. A hurrogás és a fütty azt jelezte, hogy elégedetlenek vagyunk. Igaz, amint te is felsoroltad, az utólagos visszhangok valóban nem azt tükrözik, hogy másnap elgondolkodott volna. Ma jött a hír, hogy egyedüli jelöltként pályázik egy újabb elnöki mandátumra. Mikor megválasztották, volt bennünk egy kis remény, hogy változást hoz egy új ember a szervezet élén. Aztán a székelyek nagy menetelése utáni enyhe optimizmusunkat is belehajították a gödörbe. Említetted az autonómiastatútumot. Mi történt? A kampány során végigsétáltatták,  saját embereik megvitatták, és azóta is a fiókban hűsöl ez a dokumentum. Azért én még reménykedem, hogy talán-talán Kelemen Hunor elgondolkodik azon, hogy Sepsiszentgyörgyön egy ünnepen miért fütyülte ki több tucat ember.
F. B.: Mert hálátlanok, és nem tudják értékelni, hogy ő stúdiótermet épített, hazahozta az ágyút és autonómiastatútumot dolgozott ki...
E. A.: Ez nagyjából így igaz, ebben neki valóban volt szerepe, csakhogy az emberek nem ezt várják Kelemen Hunortól. Lehet azt mondani, hogy a munkáját végezte, hisz kétségtelenül végezte a munkáját. (...) Lehetséges, ha besétált volna a parlamentbe és benyújtja a statútumot, nem fütyülték volna ki. Pedig egy tapodtat sem lennénk elébb, csakhogy az emberek ezt várják. Próbált a nép (RMDSZ-es tisztségviselők – szerk. megj.) megfelelni a főnöknek. Kissé brutális változata volt, de sosem árt a valósággal szembesülni, hanem az emberrel esetleg elmegy kissé a ló, és azt hiszi, minden rendben. Egész biztos vagyok, hogy azóta sűrűn elemzik ezt a kérdést, még akkor is, ha kifelé ezek a kissé naiv megoldások jönnek, hogy váltsuk le a népet. (…) Mindez a dolgok megítélésének javulásához vezethet, mert ez igazán egyértelmű megfogalmazása volt az elégedetlenségnek. Vitatható, hogy ekkor és így kellett-e ezt csinálni, de te megfogalmaztál egy nagyon fontos dolgot, hogy vajon máskor mikor tehették volna meg. Mert azon az EP-kampányzárón is megjelent a nép fia, csakhogy nem volt egészen józan, ott is beszólt egy állampolgár, akit aztán hamar elvezettek onnan. Tehát voltaképpen lehet, hogy ezt közben be kellene vállalni. (...)
K. E.: Amúgy Kelemen Hunor is megerősítette beszédében, amit most András mondott, hogy nem ezt várják el tőle, hisz nem a stúdiótermet, nem Gábor Áron ágyúját említette, hanem ő is a közösségi jogokról, azok eltiprásáról beszélt.
F. B.: Túl nagy volt az ellentét a színpadon szónokoló Kelemen Hunor és a megyei könyvtárban nyilatkozó Kelemen Hunor között. Ettől hiteltelenné vált.
K. E.: Főleg az autonómiakérdésben. A magyar közösség nem igazán hiszi, hogy az RMDSZ vezetősége ezt tényleg végig akarja vinni. A népet nem szabad alábecsülni, mert figyel arra, hogy azok, akik a szavazatát kérik négyévente, mit tesznek a közösség érdekében. Az egyik legnagyobb hiba, amit elkövetnek, hogy sokszor alábecsülik a polgárokat.
E. A.: Ez a sok idétlen reagálás elnyomja kicsit Antal Árpád egyébként jó nyilatkozatát, akit az affér után megkérdezett a sajtó, és azt mondta, hogy valójában ez egy Bukarestnek szóló üzenet, hiszen mindig azzal vádolják őket, hogy csak a politikusok autonómiáznak, s valójában ez a fütty azt fejezné ki, hogy a nép sokkal többet akar, mint amit a politikusok mondanak. Csak addig idétlenkedtek itt a főnök igazolásával, hogy ez az üzenet elsikkadt, holott sokkal beszédesebb: a fütty valójában azt üzeni, a nép többet vár, nincs  megelégedve a politikusokkal.

A Sepsi Rádióban csütörtökön, március 19-én elhangzott beszélgetés szerkesztett változata. Az adást vasárnap 11 órakor megismétlik.