A sportág életre kelése visszanyúlik a 19. századba. Minden rendezvénye a rendezők külön szabálya szerint zajlott. Hogy elinduljon az igazi fejlődés útján, szüksége volt egy nemzetközi fórumra. Ez 1892-ben meg is alakult Nemzetközi Kor­csolyázószövetség (röviden ISU) néven. Mindjárt a meg­alakulása után hozzálátott a szabályok egységesítéséhez.
A műkorcsolya szabályainak megalkotásában két magyar sportember is nagy szerepet vállalt – Földváry Tibor, a magyar sport első Európa-bajnoka és Szent-Györgyi Imre, a Budapest Korcsolyázóegylet elnöke.
Az első világbajnokságot – egyelőre csak férfiak részvételével – 1896-ban Pétervár rendezte meg négy indulóval, a győzelmet a 25 éves Gilbert Fuchs szerezte meg. 1901-ben új korszakot nyitott a svéd Ulrich Salchow. A Londonba tervezett világbajnokságot Viktória királynő halála miatt áthelyezték Stockholmba, így aztán a 24 éves Salchow hazai környezetben indíthatta el egyedül álló sikersorozatát, melyben tíz világbajnoki címet szerzett.
A nők világbajnokságának sorozatát a brit Madge Syers győzelme nyitotta meg, ezen a nyitányon jelen volt a magyar Kronberger Lili is, aki bronzérmet nyert, és aki a nők harmadik világbajnokságán már fel is állt a dobogó legmagasabb fokára. Összesen négy világbajnoki címet szerzett, aztán átadta a láthatatlan stafétabotot honfitársának, Méray-Horváth Opikának, aki három világbajnoki címig meg sem állt. A két magyar hölgyet szintén magyar követte, az osztrák színekben versenyző Szabó Herma (egy ideig Plank-Szabó, majd Jaross-Szabó néven), s ő hat világbajnoki címig vitte. Sikersorozatát a legendás norvég Sonja Henie szakította meg, az a Henie, aki aztán tíz világbajnoki aranyérem begyűjtéséig meg sem állt.
Nos, így indult s haladt fejlődése útján a műkorcsolya. Mi, magyarok büszkék lehetünk, hiszen ott voltunk az indulásnál, majd az út felfelé ívelése ideje alatt is. A már említett Kronberger, Méray, Horváth, Szabó mellé hadd tegyük oda a férfiaknál Király Endre, Földváry Tibor, a párosban Rotter Emília–Szollás László, Orgonista Olga–Szalay Sándor, Nagy Mariann–Nagy László, jégtáncban pedig Regőczy Krisztina–Sallay András nevét. Csodálatos versenyzők voltak, igazi büszkeségei minden magyarnak, határokon belül és határokon túl. És ma...? Na, de hagyjuk ezt, várjuk meg, hogy újra befagyjon a magyar jég, addig pedig szurkoljunk a világ élvonalába tartozók, távol-keleti, tengerentúli, orosz és más országok legjobbjainak.
A címvédők: női: Mao Aszada (japán), férfi: Hanju Juzuru (japán), páros: Aliona Savchenko, Robin Szolkovy (páros), jégtánc: Anna Cappelini, Luca Lanotte (olasz).

(áros)