Még el sem hervadtak március 15. virágai a falu hősi emlékművén, amikor „tört kövön és porladó kereszten” múltjára emlékezve jelenét kutattuk Lécfalvának. Sem e falu, sem pedig az egykoron hozzá tartozó Várhegy életében nem voltak olyan időszakok, amikor tökéletes csend és nyugodalom uralta volna az itt élők mindennapjait. Ha az jobb irányba akart alakulni, ellenség pusztította a mezőt, lovaik legelték a terményeket, asszonynép végezte a mezei munkát, a férfiember hadakozni ment. Most sem él egy percig sem gond nélkül a falu, aggodalommal, vajúdással tele az élete.
Szélcsend nélkül
Híres hely volt Lécfalva s történelmi része, Várhegy. Az elmúlt századokban egymást követték itt a székely nemzetgyűlések, ahol életbe vágó határozatok születtek, most pedig a községközpontnál, a nagyborosnyói tanácsnál dől el, tud-e valamelyest előrelépni a település, születik-e valami közjó abból az adóból, amit a falu népe fizet az államkasszába. Mit hoz majd a nagy szeméttároló, ha felépül, hány munkahelyet teremt? Valóban szennyezi-e a levegőt? Lesz-e legalább annyi haszna a falunak belőle, hogy ember elé való aszfaltot öntsenek Várhegyen át a letérőig? Jöhet-e olyan fordulat, hogy visszakapja a falu az elődök pénzén Bodzán megvásárolt hegyi legelőt? Lesz-e nagyobb legelőhelye a lécfalvi jószágnak? Kerül-e idén kavics a mellékutcákba? Javul-e a tej felvásárlási ára? Ad-e a Fennvaló kedvező időjárást 2015-ben, és meddig sújtja még a kormány a krumplitermelőket azzal, hogy idegen pityókát importál, mert a székely, de a moldvai paraszt is válogatja-csírázza már pincéjében a gumókat, hogy legalább valamennyi pénzt vissza tudjon szerezni befektetett munkája után. Hogy legyen így csend és nyugalom Lécfalván?
Avagy jobb volt-e a lécfalviak őseinek, amikor János Zsigmond fejedelem megvonta a közszékelység kiváltságait, s 1562-ben kirobbant az általános székely felkelés, amely nemcsak a fejedelem, hanem az egész nemesség ellen is irányult? A véres küzdelem a székely hadak vereségével végződött. A megtorlás iszonyú volt, mert a vezetők karóba húzattak. A felkelésben részt vevők közül soknak kezét, fülét vagy orrát vágták le – írta Demény Lajos, a kor egyik legjobb ismerője. Százak szenvedtek várakba zárva. János Zsigmond, hogy elejét vegye újabb közszékely támadásnak, királyi várak építését rendelte el Székelyföldön, ahonnan azonnal el lehetett fojtani bármelyik székely zendülést. Székelytámad lett a Székelyudvarhelyen épült vár neve, míg a háromszéki lécfalvi Várhegyen emelt váré Székelybánja. Nagy volt az ára a háromszéki székelység makacsságának, a kegyetlen megtorlást nevezi a történetírás a székelyek véres farsangjának. A közszékelyek megtámadták a nemesi kúriákat, üldözték, vágták a székely nemeseket, felgyújtották az udvarházakat, bosszút álltak a sorozatos felkelések leveréséért, és készek voltak Mihály vajda táborába állni. A Várhegy lábánál összegyűlt háromszéki székelység a vajda tudtával – akit segítettek a törökök elleni harcokban – lerombolta a Várhegyi várat. A szép, erős és mutatós reneszánsz építmény pusztán 35 évig állt! Hol volt itt akkor csend, béke?
Vajúdásban
Lécfalván mindenki valami jobbra, jót hozó változásra vágyik. Leginkább a nagyon megváltozott időjárás miatt aggódnak, mint mondták: nagyapáink idejében a tél, az tél volt, a tavasz reményekkel töltötte el a népet, de most mindenért tépelődni kell.
– Milyen esztendőre számíthat a mezőt művelő, a mezőből megélni akaró ember? – kérdeztük Bartha Istvánt, aki maga is termelő-mezőművelő.
– Mi mindig a jobbat várjuk. Nincs okunk, hogy előre aggódjunk, volt jobbacska hótakaró is, szépen kelt a vetés, egy része azonban megkésett, mert az őszi szárazság miatt későn, csak november derekán tudtunk vetni. A legnagyobb baj, hogy nem keresik a pityókát, nem jönnek a regátiak. A termények felvásárlási és eladási ára közötti különbséggel is gond van, nincs pénze a népnek. Itt, ahol megfelelő körülmények vannak a pityóka termesztésére, évről évre gond értékesítése. Akinek még maradt pityókája a pincében, annak is örvendhet, ha a borosnyói bellérkedő cigányok 20 baniért megvásárolják kilóját!
A falu életéről, kilátásairól Kertész Barnát kérdeztük, aki még egy tanácstaggal képviseli Lécfalvát a borosnyói községi tanácsban.
– Az idei községi költségvetés talán kevéssel jobb, mint a tavalyi – felelte. – Sok településből áll a község, sokfelé kell leosztani a pénzt. Túl azon, hogy a mi határunkban épül a szeméttároló, ebben az évben a falu mellékutcáinak állapotán szeretnénk javítani, egy általános útgyalulás és kavicsozás elengedetlenül fontos. Anyagi támogatást kértem az önkormányzattól a lécfalvi harangtorony tatarozására. Nemkülönben a helyben működő Leza Egyesületnek is, amely az utóbbi időben sikerrel vette kezébe a helyi közművelődési mozgalmat. Nem titok, hogy az említett egyesület fúvószenekart alakított, készséggel vállalom annak tanítását és vezetését is, tapasztalatból ismerve, milyen nagy szerepe lehet egy település életében.
Kertész Barna másodmagával a helybeli elemi iskola tanítója. Harmincnégy gyereket oktatnak, kollégája az első és az előkészítő osztályt, ő az összevont második-harmadik és negyedik osztályt. A tartalék: tizennégy óvodás. Egyelőre a tanulólétszám nem veszélyezteti az intézmény működését, a feltételek a községvezetés jóvoltából megfelelőek, a kisebb gondokat helybeli segítséggel, iskolai rendezvényeik szerény bevételéből szokták megoldani. S mert a tanító egyben kántora is e helybeli református egyházközségnek, vegyes kart alakítottak, amelynek oktatását és karmesteri teendőit is végzi. Tanulói a jövő kis zenészei, jelenleg öt gyerekből álló furulyacsoportot oktat, amely már be is mutatkozott a nagyközönség előtt.
Anyagiak szorítójában a művelődés
Két évet mondhat magáénak a lécfalvi Nemere táncegyüttes. Kicsinyek és fiatalok sikeresen ropják, több helyen vendégszerepeltek, vetélkedők díjait hozták el. Tudjuk, nem volt könnyű népviseletbe öltöztetni a népes együttest, s a borosnyói tanács anyagi támogatása révén id. Oláh Mihály árkosi táncoktató és tapasztalt koreográfus felel a táncok eredetiségéért. Maroknyian dolgoznak az együttes sikeréért: Dénes László és családja, valamint Botos Katalin művészeti felelős. Oláh Mihály számára, mint mondta, az élő zene volna a fontos. Csak eredeti táncokkal (felcsíki, erdővidéki, botos és hétlépetű, szatmári Kállai-kettős) foglalkoznak, amelyekhez azonban élő zene hiányában elég nehéz biztosítani a megfelelő muzsikát.
– A harminc székely ruhát (felét a lányoknak, felét a fiúknak) és a zenei felszereléseket is a Leader-pályázat révén nyertük – nyilatkozta Dénes László egyesületi elnök. – Van már négy hangszerünk, térmikrofonjaink, ami létfontosságú. Hetente folynak a táncpróbák, s gyarapodtunk is, mert megalakult az óvodások és kisiskolások egyelőre öt párból álló tánccsoportja. Megvalósulni látszik egy helyi 12 tagú fúvószenekar. Az említett négy hangszer mellé megrendeltük a többi nyolcat. Meg szeretnénk kezdeni a zenészoktatást kántorunk segítségével, aki ennek szakembere, oktatója és karmestere a kovásznai ifjúsági fúvószenekarnak is. Felemelő lesz majd, amikor zenekar kíséri a táncokat. Január 7-én Székelytamásfalván volt az idei első kiszállásunk, júniusban minden évben részt veszünk a kovásznai országos néptáncfesztiválon, ahonnan tavaly két, tavalyelőtt pedig egy első helyet hoztunk haza. Idén is ott leszünk a sepsiszentgyörgyi gyermeknapokon. Sajnos, egyesületünknek nincs helyi támogatója-pártolója, s így szorítanak az anyagiak. Hálásak vagyunk táncosainknak, hogy lelkesek, és szeretik, amit csinálnak, és azoknak a szülőknek, akik biztatják gyerekeiket. A szokásos helyi mendemondák, kommentárok nem csorbítják a kultúra iránti szeretetünket.
A lécfalvi torony alján
Márciusban múlt három esztendeje, hogy tiszteletes Péter Barna református lelkész feladata a 357 taggal rendelkező helybeli gyülekezet lelki gondozása.
– Jól érzem magam Lécfalván – mondta. – Annak ellenére, hogy amolyan háromszéki módon alakul híveim templomlátogatása, a lécfalvi ember ragaszkodik vallásához, egyházához, amit az eklézsiával kapcsolatos anyagi kötelességeinek törlesztése is bizonyít. Az egyházközség mindig vajúdik valami miatt. Jelenleg a harangtornyot akarjuk javítani-meszelni, s bár a pénzhiány mindenütt gondot okoz, minden család vállalta, hogy személyenként száz lejt pótol. A bejövő adományokra alapozva, a kiadások pótlására pályázni akarunk. Gondjaink tovább sorakoznak, mert a templom mennyezetét is szigetelni kellene, ugyanis télidőben az erősen söprő Nemere a cserepek között behordja a porhavat. S újabb gond, hogy a papi lakás hátsó részének megsüllyedt a fundamentuma. Híveimben bízva reményekkel nézek az elkövetkező időszakra. Segítségül szolgált farsangi kosaras bálunk. A tizenhat tagú IKE-csoport tevékenysége reménnyel tölt el, erőt ad végvári hivatásom betöltéséhez.
