Az elmúlt héten az árkosi Európai Tanulmányi Központban zajlott a Gyümölcstermesztés – alternatíva a mezőgazdasági termelőknek című előadás-sorozat. Az általános megközelítés mellett gyakorlati tudnivalók is elhangzottak. Dr. Nelu Orloaie agrármérnök az eper termesztésének technológiájáról beszélt a legbővebben. Ezt osztjuk meg a Gazdakör olvasóival is.
Az előadó saját példájával mutatott rá az epertermesztés előnyeire. Tizenkét éven keresztül a kolozsvári fatenyésztési kutatóállomáson dolgozott, majd feladta a „városi karriert” és falura költözött. Eladta tömbházlakását, a család a pénzen falusi házat, termőföldet vásárolt. Piaci ismereteik voltak, világosan látták, igény van a minőségi eperre. A hídalmási birtokon tizenhárom évvel ezelőtt határnyi eperrel kezdték a termelést. Rátértek az eper-szaporítóanyag termelésére, közben húsz árra nőtt az ültetvényük. A szaporítóanyag eladása nem ment egyszerűen. Az első évben ingyen adták az epertöveket, második évben viszont már nem tudták kielégíteni az igényt. Egy hektár eper jövedelméből egyszerre négy gyermekét tudta egyetemre járatni – mutatott rá a kultúra jövedelmezőségére.
Az eper a telepítést követő második évben már termőre fordul, két-három éven keresztül „tőkét” terem. Termőképessége nagy, húsztonnás hektáronkénti terméssel lehet számolni. Intenzív körülmények között elérheti a negyven tonnát is, de az már a minőség, íz, zamat rovására megy. Az ország szinte bármelyik vidékén megél. Az egy hektár epres létesítésének költsége eléri az ötvenezer lejt. A bevétel – kilogrammonkénti ötlejes eladási árral és hektáronkénti húsz tonna terméssel számolva – százezer lej. Az éves nyereség 40–50 ezer lej.
1988-ban az országban 40 ezer tonna epret termeltek, 1992-ben ötezer tonnát, 2010-ben 22 ezret. Romániában a személyenkénti éves eperfogyasztás egy kilogramm, az Európai Unióban 3,5–4 kg – ezekből az adatokból világosan látszik, hogy fejlődőben a piaca.
Az epret hagyományos módon szalmával vagy műanyag fóliával borított ágyásokban termesztik. Könnyű szerkezetű, jó vízelvezető képességű talajt igényel. Jó előveteményei a gabonák, mezei zöldségek. Viszont nem lehet termeszteni – a közös betegségek, kártevők okán – burgonya, paradicsom, lucerna után.
28–32 cm mélyen kell szántani a területet, majd alaposan elaprózni a talajt, és 60–80 tonna érett szerves trágyával gazdagítani a földet. Fontos, hogy a szaporítóanyag ellenőrzött helyről származzon, minden szempontból egészséges legyen. 70–80 cm sortávolságra, 30 cm tőtávolságra kell ültetni a töveket. A gyökérzetet vissza kell vágni, az elöregedett leveleket el távolítani. Szeptember végén, október elején vagy az április és május eleje közötti időszakban telepíthető. Vigyázni kell, hogy a központi rügy ne kerüljön a föld alá, és arra is, hogy a gyökér ne maradjon a levegőben. Az első évben el kell távolítani a megjelenő virágokat és sztólókat (vízszintesen terjedő, sűrűn elágazó, főgyökér nélküli, többnyire hosszú szártagú módosult hajtás, nóduszai duzzadtak, rajtuk allevelek és hajtáseredetű gyökerek fejlődhetnek) – a cél, hogy a frissen telepített növények gyökere minél jobban megerősödjön. Az öntözés elengedhetetlen, erre a célra csepegtetős öntözőrendszer a legelőnyösebb. Kapálni kell a kártevők, betegségek ellen permetezni az első évben. A második évben szórható ki a szalmatakarás, termőképességét két-három évig őrzi meg az eper. Azt viszont tudni kell, hogy ugyanazon a parcellán újabb két-három évig nem termelhető. A legköltségesebb munka a betakarítás, egy hektáron több napon keresztül 10–11 ember szüretelhet, közülük ketten-hárman dobozolják a gyümölcsöt. A kisebb kiszerelésű, olcsóbban megvásárolható dobozos eper kel el a legjobban – mondotta Nelu Orloaie.
Azt is hangsúlyozta: kár Spanyolországba menni, az ottani gazdák eprét szedni, amikor itthon, saját epresben több pénz is megkereshető.
