Színészek mesélnek az éppen bemutatott előadásról – esténként ez megszokott kép a sepsiszentgyörgyi Magma Kortárs Művészeti Kiállítótérben. A Reflex3 Nemzetközi Színházi Fesztiválon minden produkció után a vendégművészek beszélnek az előadás létrejöttéről, kulisszatitkairól. Nemcsak szakmabelieknek izgalmas, hanem a nézőknek is kulturális csemege. Így volt ez a Szerb Nemzeti Színház Sirály című alkotása után is: a szombat esti hétórás előadást követően a teljes szereplői gárda szembenézett a népes közönséggel. A társulat színészei úgy vélekedtek, Csehov szerepein keresztül önmagukat is megmutatják, ugyanakkor elismerően szóltak Tomi Janežič szlovén rendezőről, szívesen dolgoztak vele, többen mondták, nincs hozzá hasonló.
Az orvost (Dorn) alakító Boris Isaković kifejtette: az előadást három éve játsszák, a közönség hosszú időtartama ellenére mindig a szentgyörgyiekhez hasonlóan aktív, „Csehov története összekapcsol minket a nézőkkel”, ez nagyon fontos. Külföldön legelőször Temesváron, legutóbb pedig Firenzében mutatták be A közönség mindig felismeri az emberi történetet, mert Csehov darabjaiban félreismerhetetlenül benne vannak az általános emberi dolgok, Csehov megmutatja, „milyenek vagyunk mi, emberek, minden jóval és minden rosszal, ami bennünk lakozik”. A darabot tizenöt hónapig próbálták, Tomi Janežič rendező mindig 12–15 hónap alatt visz színre egy előadást, szakaszokban dolgoznak, a Sirály bemutatója előtt másfél hónapig voltak együtt intenzíven, nyitott próbáikat nemcsak színházban, hanem utcán, tereken, kocsmákban is tartották. Az előadás számukra gondolkodási módot jelent, melynek köszönhetően megtanultak tárgyilagosan megítélni egy-egy helyzetet. Ugyanakkor a játék során úgy érzik, összefonódnak a közönséggel, „ne csak a tapsra gondoljatok, nézzétek meg a tekinteteket, hiszen hét órát voltunk együtt”, sehol máshol nem érzékelhető annyira a jelen pillanat szépsége, mint a színházban. Maga a rendező is nagyon sokat gondolt a nézőkre, arra, hogy miként lehetnek együtt ilyen hosszú ideig – magyarázta Boris Isaković.
A rendezés egy keresés, nem közönséges, unalmas próbafolyamat volt – hangsúlyozta a Trigorint megjelenítő Boris Liješević. Mint mondta, Tomi Janežič gyakran rendez pszichodrámát, de soha nem mondja meg a színészeknek, miként oldjanak meg egy-egy helyzetet. A közönségnek azért is tetszik az előadás, mert lehetőséget teremt a szabad asszociációra. Boris Liješević egyébként nem színész, hanem rendező, egyetemi tanár, és több mint tíz évet dolgozott Tomi Janežič asszisztenseként, minden alkalommal sokat beszéltek az éppen készülő előadásról, de „az utolsó napig nem tudtam, milyen lesz. Most is így volt.”
Az előadás egy hétórás utazás, nem lehet egyik vagy másik részét kiemelni, mert minden pillanat nagyon fontos – vélekedett az Arkagyinát alakító Jasna Đuričić, megjegyezve, a rendező mindig az ok-okozat összefüggésre alapoz, az értelemre épít, s a Sirály mindenik része nagyon szép és fontos. Ha ezzel a rendezővel dolgozik, az megváltoztatja a színészt, szakmai értelemben, de magánemberként is. „Szeretjük ezt a fajta színházat, a színészet segíthet jobbnak lenni és megérteni egy másik embert.” Trepljov megformálója, Filip Đurić azt fűzte még hozzá, sok helyzetet más szemmel néz, mióta játsszák a Sirályt, magánéletében is sokszor használta az előadásban tanultakat.
A Sirályban fellépett egy vajdasági magyar színész is, Döbrei Dénes Samrajev jószágigazgató szerepében. Mint elmondta, a másfél éves próbafolyamat ideje alatt családdá alakultak (egyébként a színészek más-más városokban, illetve társulatoknál játszanak), az előadás pedig napról napra változik, attól függően, hogy kik ülnek velük szemben, és „hogy néznek ránk, mindig nagyon fontos volt a közönséggel való kapcsolat”. A rendező – akinek soha nem volt elég a ljubljanai egyetemen való tanulás – mindig azt kérte tőlük, „adj időt magadnak, hogy megtudd, hol vagy és ki vagy”...
