A mezőgazdaság–turizmus–kultúra hármasa képezheti az eljövendő öt évben Háromszék számára a megoldást, hogy a megye a versenyképesség szempontjából jegyzett térségként szerepeljen Románia gazdasági térképén. A megállapítást Viorel Stănică egyetemi oktató ismertette múlt héten Sepsiszentgyörgyön, a Háromszék 2020 címet viselő megyefejlesztési terv bemutatóján. Nem maradt titok az sem, hogy rengeteg munka van még hátra, és hogy ez nem egyszereplős feladat.
Alulról építkezni
A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karának dékánhelyettese mintegy félórás előadásban írta le a stratégia főbb irányvonalait, amelyeket a megyei önkormányzattal közösen dolgoztak ki. Az oktató kezdésként leszögezte, bármely fejlesztési stratégia összeállításánál szakítani kell az elmúlt évtizedek hagyományával, azaz a felülről érkező utasítások alapján történő tervezéssel. Számtalan életképtelen, hibás elképzelést „nyomtak le a torkunkon” az elmúlt évtizedekben – ide értendő a rendszerváltás utáni időszak is –, amelyek vagy Bukarestből vagy az utóbbi időben Brüsszelből érkeztek. Ideje felismerni, hogy az alulról építkezés jelenti egy közösség számára a fejlődés egyetlen járható útját, ez pedig többek között alapos konzultációs folyamatot is feltételez, amely során azonosítani lehet a fontossági sorrendet – tette hozzá.
Az oktató úgy véli, ebben a tekintetben Kovászna megye nem áll túl rosszul, mivel Barótot és Bodzafordulót, illetve térségüket leszámítva nem figyelhető meg mély fejlődési szakadék a városok és a vidék között, ami a prioritások azonosítása tekintetében előnyt jelenthet. Barót és környéke ugyanakkor tökéletes terepnek bizonyult a stratégia fő irányvonalainak megszabásában, mivel több tekintetben működésképtelen, mély gazdasági és közjóléti problémákkal küzdő térségről van szó olyan közösségekkel, melyeket mintha „lekapcsoltak volna a fejlődésről”.
Noha Bodza-vidék, valamint Erdővidék szolgáltatta a legtöbb negatív példát, melyet sürgősen orvosolni kell, mind gazdasági, mind közösségi szinten, Stănică szerint a megye többi részén is csak részeredményekről lehet beszélni. Versenyképességi előnyt jelenthet Háromszék esetében, hogy demográfiai szempontból viszonylag jól áll más térségekhez képest, illetve Sepsiszentgyörgy és részben Kézdivásárhely fejlesztési központként, motorként szolgálhat a gazdaság számára. A mezőgazdaság bizonyos ágazatai (burgonya- és cukorrépa-termesztés), a turizmus, a kultúra országos átlag fölötti, viszont az ellenpóluson komoly hiányosságokat tapasztaltak. Ráadásul a felsorolt húzóágazatok – és ide sorolhatók még a információs, a feldolgozói, valamint a külföldi beruházások révén meghonosítottak – sem működnek megfelelően.
Elvándorlás, szegénység
Az oktató szerint az elvándorlás itt is komoly kihívást jelent, a demográfiai visszaesés Háromszéken is a városokat érinti. Ehhez társul még az elszegényedésnek kitettek magas aránya, ami megyeszinten húsz százalékot jelent – ez a mutató pedig kihat nemcsak az önkormányzatokra (a szociális politika terén), hanem komoly megterhelést jelent az egészségügyi rendszernek, illetve a befektetők idevonzását is károsan befolyásolja. Lesújtó tény továbbá, hogy Kovászna megye az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben is elmarad az országos átlagtól, illetve kimondottan alacsony a felsőoktatási végzettséggel rendelkezők száma (a lakosság 9,8 százaléka), ami bizonyos gazdasági ágazatokban megtorpanást, visszaesést generál, mivel hiányoznak a megfelelően képzett szakemberek. Stănică továbbá rámutatott, a szállítási infrastruktúra összességében elfogadható, mégis a megye sebezhetőségét erősíti, amint a munkaerő szerinte rossz eloszlása is – olyan területeken dolgoznak a legtöbben, amelyek termelékenységi szempontból az országos átlag alattiak. És végül szintén gondot jelent, hogy noha van ipar, de jelentős része a nyersanyag-előállítást szolgálja, alternatívát pedig még nem találtak, illetve a megye kiemelt turisztikai potenciálját sem sikerül hatékonyan kihasználni, mivel a helyi közösségek nem képesek „önmagukat jól eladni”, ahogy az életvitelt, a gazdag épített, valamint kulturális örökséget és a sokszínűséget sem.
Hiányosságokból előnyt
A Háromszék 2020 stratégiai terv pontosan ezeket az előnyöket, hiányosságokat alapul véve készült el – magyarázta Stănică. „A fő irányvonalak a szakoktatás, az átképzés fejlesztése, illetve a felsőoktatás jelenlétének megerősítése azokban a szakágakban, amelyekre igény van a megyében; a kulturális arculat kialakítása; a térség marketingjének megerősítése, a mezőgazdaság versenyképes ágazatainak támogatása, illetve a vidéki életminőség javítása infrastrukturális, mezőgazdasági, erdészeti fejlesztések révén; az idegenforgalom átirányítása a kormány által sulykolt, kizárólag Kovászna városra épített gyógyturizmus irányából a falusi turizmus felé; a technológiai újítások bevezetése a három versenyképes területre: mezőgazdaság, turizmus, kultúra, illetve kiegészítő megoldások azonosítása a feldolgozóipar mellett, és végül segítségnyújtás a fejlesztésekhez szükséges források kihasználásában a kisebb közösségnek” – sorolta az egyetemi oktató.
A dékánhelyettes zárásként felhívta a figyelmet: a tervben leírtak nem kizárólag a megyei önkormányzat feladatai, a vállalkozói és civil szféra közösen képes hatékonyan építkezni. A gazdasági versenyképesség megteremtéséhez pedig elengedhetetlen, hogy minél több kis- és középvállalkozás létezzen, mivel így akár a válság okozta sokkhatás is könnyebben átvészelhető.
