Alice Georgescu figyelemre méltónak nevezte, hogy Sepsiszentgyörgyön a színház világnapján angol szerző művét, amelyet grúz rendező vitt színpadra, magyar színészek mutattak be. Találónak nevezte Krzysztof Warlikowski szavait, a megmagyarázhatatlan fogalma szerinte a budapesti társulat előadása esetében is rendkívül fontos. Alice Georgescu azt is megjegyezte, évek óta követi a budapesti Nemzeti Színház előadásait, és  meglepve tapasztalta, nem egy nemzeti stílust lát, a társulat nagyon modern, friss és újszerű színházat képvisel, ellentétben más nemzeti színházak méltóságteljesebb, korszerűtlenebb játékával.
Mátyássy Bence (Demetrius) nyolc éve tagja a Nemzeti társulatának, elmondta, nagyon sok helyről,  több színházi kultúrából jöttek a színészek, éppen a csapat összekovácsolódása folyik. David Doiashvili grúz rendező korábban már háromszor vitte színre a Szentivánéji álom című darabot, legelőször hagyományos vígjátékot rendezett, mostanra jutott oda, hogy Oberon (Horváth Lajos Ottó) főbe lövi magát. Mint fogalmazott, az előadás létrejötte során a valóság és az álom kapcsolatát kutatták, a „megmagyarázhatatlant” álomnak nevezték. Ez egyébként fontos része a színháznak, ahol bármi megtörténhet; az előadásban az álomvilág megmagyarázhatatlan, nincs előzménye és nem tudják, miért létezik. Az álom eszközével minden pár saját lelke mélyére láthat, de amikor felébrednek, maradnak érzések, amivel kezdeniük kell valamit – magyarázta. Az előadás valóságos jeleneteihez Nádasdy Ádám fordítását használták, míg az álomvilágban elhangzó mondatok Arany János tollából származnak. 
Ehhez kapcsolódva Farkas Dénes (Puck/Philostrat) megjegyezte, az előadás több részből áll és keretes szerkezetű – miként maga a színdarab is –, a valóságból kiindulva jutnak el az álomvilágba, majd onnan a végén újra a valóságba térnek vissza. Hozzátette, az akrobatikus elemek a szenvedély   formanyelve, így keresik azokat az érzelmi változókat, amelyekre szükségük van. Fehér Tibor (Lysander) hozzáfűzte, miután álmodik valamit, hetekig sodródik érzetével, továbbá szerinte az orosz  rulettes jelenet arra utal, hogy végzetünket nem tudjuk el­kerülni. Nagy-Kálózy Eszter (Hippolyta/Titánia) szerint az előadásban több nagyon személyes jelenet látható, olyanok, amelyek a férfi-nő viszonyáról beszélnek, és amelyeket láthatóan „le lehet fordítani a mára”, furcsa és bonyolult csavarok érzékelhetőek, jelezve, az ember küzd a szerelem ellen, ami ellen valójában nem lehet küzdeni.
Schnell Ádám (Dudás/Thisbe) kifejtette, míg David Doiashvili első Szentivánéji álom-rendezése hagyományos megközelítés volt, aztán ez „egyre tolódott”, az előző, horvátországi változat áll legközelebb a budapesti előadáshoz. Érdekes út, ahogy a hagyományos rendezési formából eljut a megmagyarázhatatlanig – tette hozzá. A próbafolyamat során mindenki élvezte vele a munkát, nagyon nagy szabadságot hagyott a színészeknek, új gondolatait a budapesti színészek személyiségéből merítette. A színész feladata, hogy elfogadja a rendező nézőpontját, noha ez a darab esetében azt is jelenti, hogy a „tejfölnek” számító mesterember-jelenet áldozatául esett a rendezői koncepciónak, miközben ezzel a jelenettel David Doiashvili a színházról mondta el a véleményét – magyarázta. Az előadásnak két változata alakult ki, előbb a Gyulai Várszínházban mutatták be. A budapesti Nemzeti Színház fantasztikus adottságokkal rendelkezik, fel-le mozgathatóak a színpad elemei, és ezekkel a látványelemekkel élt is a rendező. A Reflexen bemutatott előadás az „utazó” változat, nagyon közel áll a gyulaihoz, ezért „emberbarátabbnak” tartják. Tompos Kátya (Heléna) szerint színészileg ez utóbbi a könnyebb, mert kisebb térben játszanak, és a technika nem vonja el róluk a figyelmet...