Demeter J. Ildikó
Nem értünk le a gödör aljára: a már ezer sebből vérző szociáldemokratáknak még mindig van emberük, energiájuk arra, hogy számukra kedvező törvénymódosításokat dolgozzanak ki és toljanak előre a parlamentben. Ráadásul elegendő bátorsággal rendelkeznek ahhoz, hogy ne csupán a lassan mindentől megcsömörlött polgárokkal, hanem saját, alig pár napja elfogadott tisztogatási szabályaikkal is szembemenjenek.
Persze, az általános nemtetszés még mindig jobb, mint az őrizetbe vétel, hiszen ez utóbbi közelről fenyegető veszély, az elégedetlenség pedig legfeljebb a jövő évi választásokon fog – jóval enyhébben lesújtó – következményekkel járni. S hátha addig még felejtenek az emberek, a csökkentett adókkal arányosan mérgük is apadhat...
Victor Ponta kormányfő azt állítja, nem tud arról, hogy a pártjához tartozó szenátorok a nemrég módosított, alig egy éve érvényes büntető törvénykönyv újabb megváltoztatását tervezik, és ezzel a korrupciógyanús politikusokat megmentenék a fogdától. Milyen pártelnök és milyen kormányfő, aki nem tartja kezében a gyeplőt? Hagyjuk, tudjuk. A Şova-szavazás kifacsart értelmezése után ez aligha véletlen, sőt: felkészülés a zordabb időkre.
Érdekes azért, hogy az efféle kezdeményezések milyen gyorsan haladnak (egy szakbizottság már jóváhagyta a hirtelen tervezetet, a második most dolgozik rajta), miközben fontos törvények merültek el az alapozás feneketlen mocsarában: a decentralizálás, régiósítás, alkotmánymódosítás éppen három éve mind készül, készül – de máig nem került a honatyák elé, a már évtizede „munkában levő” kisebbségi törvényt pedig még az RMDSZ is feledni látszik. Nem alkalmas a pillanat, ellenzékben vagyunk – mondják, de mikor volt az? A folyton átalakuló Ponta-kormány a saját programjában meghirdetett sarkalatos törvényeket sem fogadta el, és ha nem tette akkor, amikor kétharmados többsége volt, ugyan miért vágna bele most, amikor az egyszerű többsége is naponta apad? Szemmel láthatóan a miniszterelnököt jobban foglalkoztatja a hatalmát, táborát megtizedelő, hozzá is vészesen közeledő korrupcióellenes hadjárat, mint bármi más. Beszélt mostanában valaki az oktatásról? Még a tanfelügyelői versenyvizsgát sem tudták megszervezni. Hát az egészségügyről? Az orvosok elvándorlásáról? Munkahelyekről, vállalkozóbarát gazdaságról? Vaktában, a legközelebb talált eszközzel odacsaptak a kis cégek közé, tíz-húsz lejes „adócsalások” miatt nyomják őket víz alá – csakhogy ezzel nem takarják el az eurómilliós állami rablásokat.
Réges-rég le kellett volna mondania a hibát hibára halmozó kormányfőnek, de nem teszi. Vergődünk tovább mindannyian...
