Sand of the Soul Photography névvel új fényképészstúdió nyílt nemrég Baróton. A Szabadság téri tömbházlakás első emeletén egyelőre csak a legszükségesebb kellékekkel rendezték be a kis műhelyt, de Szász Andrea szakmai előéletét figyelembe véve kétségünk sincs afelől, hogy a spártai környezet ellenére értékes és izgalmas fotográfiák születnek itt. A húszas évei elején járó lány műveit láthatták már kivetítve New Yorkban a Times Square-en sétálók is, itthon pedig több csoportos kiállításon szerepelt már.
Hazatérés
A kolozsvári tanulóévek után Barótra hazatérni akár visszalépésnek is tekinthető, de ez csak a kívülállók számára nyilvánvaló. Szász Andrea egyelőre ballagási képek, portrék, reklámfotók, katalógusok készítéséből és fényképek nyomtatásából kíván megélni, de mindezt csak azért vállalja, mert így szabad időt „vásárolhat” saját tervei megvalósításához.
A baróti középiskola elvégzése után, 2010-ben felvételizett a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karára, ahová a 9 nap a pokolban című portfóliójának (egy lány napjait és érzéseit mutatta be) és jó filmelemzésének köszönhetően be is jutott. Három év alatt tanítottak kamerakezelést, vágást, szerkesztést, de még forgatókönyvírást is, ám a kísértés ellenére kitartott a fényképészet mellett. Ebben nagy szerep jutott tanárának, Feleki Istvánnak, aki nemcsak a hagyományos fotográfia alapjait tanította meg, de látni és láttatni is, így az évek során igazi mentorává vált. Az ő biztatására készültek az egyre igényesebb fotósorozatok és portrék, melyeken az alanyok jelleme, kisugárzása, sőt, lelke is megragadta a nézőt. Valószínűleg sikerült is célt érnie, hiszen a rangos Artist Wanted versenyen nemcsak a közönségszavazáson, hanem a zsűri szűrőjén is átjutott, s bár nem került be a legjobb nyolcvanba, alkotása mégis nagy közönséghez jutott el, hiszen a Nagy Alma egyik legforgalmasabb helyén, a Times Square-en kivetítették.
Igényesség
A baróti stúdió berendezésének decemberben fogott neki a családi tulajdonban levő, kihasználatlanul álló tömbházlakásban. Szülei támogatásával beszerzett három 560 W-os vakulámpát, két softboxot, egy ezüst és egy fehér ernyőt, egy derítőt, az első emeleti teraszra pedig kikerült a cégtáblát helyettesítő molinó. Üzleti filozófiája egyszerű: a legkézenfekvőbb feladatot is igényesen elvégezni. Nemcsak az alany beállítására vagy a fényviszonyokra kíván odafigyelni, hanem az utómunkára is. Éppen ezért árai a baróti átlag fölöttiek, de bízik abban, hogy nem riasztóak azok számára, akik életük egy-egy feledhetetlen pillanatát örökíttetnék meg.
Ilyen szemléletre van szükségük azoknak is, akik esküvőfényképezést vállalnak. Felmerült ennek a lehetősége is, de vonakodik igent mondani, mert bár biztos megélhetést jelentene, de idejét igencsak betáblázná. Az esküvőfotózás nemcsak abból áll, hogy egy délutánt és éjszakát feláldoz, majd következő nap fáradtabban ébred: a fényképen, de akár az alanyokon fellelhető apró hibák eltávolítása (például az ünneplőruhára került kávéfoltot észrevenni és a számítógépes programok igénybevételével kíméletlenül eltávolítani) is a fotós feladata – márpedig ez több napot emésztene fel.
Továbblépni
„Számos ötletem van, de megvalósításukhoz sok időre lesz szükségem. Különös gondoskodást fordítanék rájuk, mert azt remélem, ha jól sikerülnek, ajánlólevéllé válnak, s előbb-utóbb Amerikában tanulhatok tovább. A mesteri képzés sem itthon, sem Magyarországon nem vonz, viszont angolul jól beszélek, rokonaim is élnek kint, akik segítenének, tehát könnyen beilleszkedhetnék, és a tanulási lehetőségeim is biztosítva lennének. Tudom, ott még nagyobb, szorosabb a versengés, mint itthon, de bízom magamban, hogy esélyt adjak a fejlődéshez. Addig is azon leszek, hogy az itthoniakat minél szebb és igényesebb fényképekkel szolgáljam” – mondotta az üzletemberré (is) vált fiatal lány.
