Ki tudná megmondani, hány település helységnévtábláját mocskolták be, mázolták, festették le az eltelt negyedszázadban láthatatlan ellenségeink a magyarok (is) lakta falu- és városvégeken? Megyénkben többnyire Orbaiszéken, Erdővidéken történt ilyen, de Sepsiszéket sem felejtették ki.
Esküdni merek rá, hogy Erdély-, Partium- vagy Bánság-szerte nincs olyan magyar politikai, civil vagy akármilyen szervezet, amely a címbeli kérdésre felelni tudna! Egykori szabadságharcos, forradalmi hőseinknek, tudósainknak, költőinknek állított emlékműveket egyszeri vagy többszöri csonkítás után templomaink falai közé menekítettünk, a közösség sorsát szívén viselő polgármestereink leszerelték megcsúfított falunévtábláinkat és kijavítva visszatették, de... mikor füleli le az ügyködő vandálokat a román állam biztonságot és békességet szavatoló apparátusa?
Lelki jó barátaim nyugtattak: tegyem túl magam rajta, legyek derűlátó, ezért kerültem e témát és az újságok híreit... Sikertelenül. Múlt héten ismét azt kellett olvasnom, hogy ,,reggelre virradóan lefestették a Kolozsvár melletti Györgyfalva helységnévtábláján szereplő magyar megnevezést”. A Mátyás királyunk szülővárosához pár kilométernyi távolságra levő faluba, mely közigazgatásilag Telek községhez tartozik, ebbe a csendes, hegyes-dombos, és többnyire dolgos református magyarok által lakott helyre költözött lányom családja a túlzsúfolt Monostor negyedből. S mivel jó néhányszor megfordultam ott az utóbbi öt esztendőben, jó szomszédokat, a falusi életet vállaló értelmiségieket is megismertem a nyugdíjas Antal József lelkipásztor és felesége, Székely Éva kántor, illetve a faluhoz lelkileg nagyon kötődő gyermekeik – József, Enikő, Éva, Árpád és Emőke – személyében. Az egyházának még időnként besegítő, 82. életévét betöltő Antal József falumonográfiájával kezemben (Györgyfalva, György pásztor népe, 2005) próbálom megérteni, megértetni, hogy mit vétett az ezúttal is ismeretlen vandál mázolónak ez az 1070 lakosú falucska, melyben 109-en román nemzetiségűek, és 107-en ortodox vallásúak? Eleddig békességben megfért a 961 magyar, 882 református mellett a 114 katolikus, 16 baptista, 11 pünkösdista és a három görög katolikus is! Ez a tíz évvel ezelőtti jelen... Annyi bizonyos, hogy régi település. Az első fennmaradt írásos emlék 1333-ból való, a pápai tizedjegyzék Villa Georgii néven említi Györgyfalvát. Coriolan Suciu akadémiai helységnévtárában 1384-ben már magyarosan, Gyurgfalva néven szerepel...
És íme egy részlet a monográfia Holland kapcsolataink című fejezetéből: ,,Arra törekedtünk, hogy mindebből ne csak mi húzzunk hasznot. A kolozsvári pedagógiai intézetnek, amelyen belül magyar nyelvű posztliceális tagozat is működött, már 1990-ben modern felszereléseket hoztak. Mihelyt azonban megtudtuk, hogy a másológépen soviniszta politikai anyagot sokszorosítanak, és az intézet területén megtiltották a magyar szót, kértük a további segélyezés beszüntetését... Mivel látogatóink között zeneművész is volt, elvittük a kolozsvári konzervatóriumba. Sok értékes felszerelést hoztak, diákcserét is beindítottak, de ez a kapcsolat megszűnt a túlzott nacionalizmus miatt...”
Több év után szívesen találkoznék a barátkozást kereső Jaskó házaspárral, Mártonnal és Katicával is, meghallgatnám véleményüket a falunévtábla magyar feliratának lefestése kapcsán. És azokkal is, akiket a holland–magyar egyházi, iskolai, nőszervezeti kapcsolatok fáklyahordozóiként ismerhettem meg, akik a falumonográfiát elsőként a kezembe adták. Feltételezem, a múlt jó szokásaihoz, népművészetéhez még mindig ragaszkodó falujuk elleni merénylet őket is meglepetésként érte!
