Vannak, akik kényszerből ülnek nyeregbe, s olyanok is, akiknek ez kényelmes és gyors városi közlekedési eszköz. De a nagy többségnek nem trendi. Persze, miért nyomorítja meg magát az ember a drága, részletekre vásárolt autójával, ha a sarki boltba se tud lemenni vele?
Nemrég kezembe került a Mit tehet az önkormányzat a kerékpáros közlekedés fejlesztése érdeké­ben? című tájékoztató. Átlapoztam. Kis városunkban a felsorolt intézkedések jó része még felesleges, pár érdekes ötletet viszont lehetne alkalmazni. Személyes tapasztalatból is adódik pár javaslat, ami biciklisnek és autósnak is elgondolkoztató, és segítene a baleset-megelőzésben.
Az egyik konkrét lépés az lenne, ha az egyirányú utcákat megnyitnák a kerékpárosok számára. Nemrég még ezek is kétirányúak voltak, simán elférne az úttesten egy kerékpáros sáv is. De lehessen ellenkező irányban is bringázni, hogy ne kelljen fölöslegesen keringeni. Bizton­sági szempontból is jobb, mivel a kerékpár- és az autóvezető egymással szemben is halad, láthatják egymást. Erre már van példa (képünkön). Figyelmébe ajánlom a helyi önkormányzatnak a kerekparosklub.hu honlapon felsorolt költséghatékony intézkedéseket is. A kerekezőknek pedig a biztonságra való odafigyelést. Egy percig se feledjük, hogy a bringázás tízszer balesetveszélyesebb, mint az ejtőernyőzés!
Jó pár esetben kerültem már balesetveszélyes helyzetbe én is. A legtöbbször úgy, hogy az autók behajtanak a bringás sávba a mellékutcáról, hogy belássák a forgalmat. Ezért minden mellékutcánál lassítsunk, vagy ha a forgalom megengedi, húzódjunk az út belseje felé. Tudom, hogy nekünk van előnyünk a biciklisávon, és nekünk lesz igazunk a törvényszéken, ha baleset történik, de ez sovány vigasz, ha kezünk-lábunk törik, vagy  begurulunk a szemközti sávba, és ott ránk hajt egy szabályosan közlekedő jármű.
A másik veszélyforrás a bicikliút a gyalogosokra nézve. Bizony biciklivel is lehet súlyos, akár halálos balesetet okozni. Mivel a biciklisnek nem kell hajtási engedély, táblára vagy az útra kellene felfesteni, hogy a megosztott járdán legtöbb 10 km/h a meg­engedett sebesség. Az újabb biciklikkel akár 40 km/h is elérhető, és ilyen száguldásból már későn lehet megállni, ha a gyalogossávról átszalad egy kisgyermek a megosztott biciklisávra... Persze ezenkívül rengeteg bal­eseti helyzet létezhet. Az elmúlt év jó pár biciklis halálos áldozata emlékez­tet erre. A fentiek általam észleltek.
Az öltözet is fontos. A láthatósági mellény főleg fiatalok körében nem menő. Van márkás bicikli, csicsás biciklis zokni, kesztyű, póló, vagyont érő sisak. De az alpári, proli láthatósági mellény hiányzik. A törvény tudtommal csak éjjel kötelezi viseletét. Viszont az autósok, és főleg a teherautók, nem látják a biciklist nappal sem. Egy másodperc, amivel hamarább észrevesznek, az életet jelentheti! A sisak használata főképp Sepsiszentgyörgyön indokolt. Jóma­gam ugyan nem viselem, mert – noha 35 éve biciklizem (kisebb-nagyobb kihagyásokkal) – eddig minden lehetséges helyen sérültem a fejemen kívül. Véleményem szerint a veszélyek ellen az igazi védelem a kerékpáros tudása és figyelme.
Azt, hogy mit lehetne még javítani a megyeszékhelyen biciklis szempontból, könnyű megtudni: a világhá­lón mindössze néhány kattintással tá­jékozódhatunk arról, hogy Magyar­or­szágon, Hollandiában, Belgiumban hogyan fejlesztik a környezetkímélő közlekedést. Persze a példa akkor kö­vethető, ha van rá igény. Nehéz rávenni magunkat, hogy a drága autónk­kal ne csillogjunk. Addig abból kellene gazdálkodni, amink van. Ka­pi­talista társadalomban élünk, úgy kel­lene alakulnia az ajánlatnak, ahogy fejlődik az igény. Készít­het­nénk milliós kerékpárutakat uniós pénz­ből, ha az csak arra lenne jó, hogy a fatolvajok azon szekerezzenek, vagy állíthatunk kamerával felvigyázott kerékpártartókat az iskolák­hoz, de minek, ha a szülő inkább autó­val szállítja csemetéjét, és így tovább.
Mi azon vagyunk, hogy meggyőz­zük az embereket a jó, egészséges és környezetkímélő útról. Ke­mény csatát vívunk az előítéletekkel és a sznobizmussal, de sokszor csak a bu­taság­gal és lustasággal. Meg­ta­lál­tok min­ket a Face­bookon A Csillag­ös­vénytől a Hadak Útjáig Bringás Klub csoport­ban. Ez inkább kis-, közép- és hosszú távú bringásklub, nem jellegze­tes­sé­ge a városi vagy terepbiciklizés. De ha igény van rá, más kerékpárosklubokkal is kapcsolatot teremtünk, és a köz­lekedési rendőrség segítségével öt-tíz személyes csoportoknak sé­ta­bi­ciklizést tartunk a városban – főleg a fi­atal korosztálynak, azon az el­ven, hogy „minél több izzadság a kiképzé­sen, annál kevesebb vér a csatatéren”.

 Tompa Ernő, Sepsiszentgyörgy