Mózes László
Mintha ez lenne a térség legnagyobb, sürgősen orvoslásra szoruló gondja, az egészség világnapja alkalmából – jelezvén egyben a székelyföldi egészségügyi problémák iránti mértéktelen elkötelezettséget – a bukaresti szaktárca jól irányzott huszárvágással átnevezte a kovásznai szívkórházat. Az egészségügyi minisztérium nem találta elég hangzatosnak az alapító szívgyógyász főorvosáról elkeresztelt kórház nevét, így az nem maradhatott pusztán Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház, hanem ezentúl – rendelete értelmében legalábbis – Teculescu–Benedek néven kell működnie.
Ezt az intézkedést semmilyen szakmai indoklás nem hitelesíti – hatására nem lesz több kardiológus a megyében, noha ezen a téren igen nagy szükség lenne erősítésre, de még csak az orvosi ellátás minősége sem javul Kovásznán és a környékbeli falvakban –, a döntéshozókat egyetlen szempont vezérelhette: önkényesen, rég bevált szokás szerint felülről rákényszeríteni akaratukat a háromszékiekre. Újólag megmutatni: a központosított szándék mindenkor erősebb a helybeli törekvésnél. És akiknek nem elég a néhai kórházalapító dr. Benedek Géza neve, elismertsége, azok – bevált szokás szerint – bármikor előráncigálhatnak egy újabb nevet – legyen az püspöké vagy alig ismert balneológusé –, csak hogy ügyüket szolgálja, s általa is bizonyíthassák: Kovásznán nincs létjogosultsága egy magyar nevű intézménynek.
Ma a kórház, holnap az iskola. Ma Kovászna, holnap Sepsiszentgyörgy. Ma egy kis lépés, holnap egy nagyobb. Az újkori átkeresztelők eközben szívósan dolgoznak, módszerük örök: bevált érzelmi befolyásolással addig fúrnak, addig faragnak, addig ferdítenek, míg célt érnek. Csendesen, alattomosan.
Sokan joggal felháborodtak a keresztelő hallatán, tiltakoznának, ellenkeznének, ám most újra azzal szembesülnek: ezt a csatát – pillanatnyilag legalábbis – elvesztették. Elvesztettük. Ne áltassuk magunkat: a történtek újabb térvesztést, gyengülést jelentenek, nem csak szimbolikus értelemben.
Ám az önkényes, a háromszéki magyar emberek akaratát semmibe vevő névváltoztatás további kérdéseket is felvet: tudtak-e erről a buzgólkodásról Kovásznán, Sepsiszentgyörgyön? Miért hallgattak, miért hallgatnak? Miért kellett addig várni, hogy Teculescu–Benedek-szívkórházzal büszkélkedhessünk? Miért nem tudunk megakadályozni olyan intézkedéseket, amelyek egész közösségünket alázzák meg?
