Komor idők, vasszín napok!
A rosszra csak újat adtok.
Gondolataim hevernek,
ízetlenségim levernek.
Borogó felleg felettem,
Homály, árnyék körülöttem:
Festik a sors titkolt színét,
Az élőknek megtört szívét.
Víg mozdulás, hideg érzés,
Nevető seb, vidám vérzés,
Sóhajtó megelégedés,
Mosolygó bú, szép szenvedés:
Létünket is kíséritek,
S jutalmát is kiméritek.
