(Seneca)
Nem bánom, keresse akárki nagyságát,
Erővel vagy másként udvar méltóságát,
Én akarok venni kis lakóhelyemben,
Távul mindenektől, részt a bölcsességben.
Ott se szomorkodni, se nem kell tartani,
Csendességgel nézem a napot feljőni.
Ott az esztendőknek szemlélem forgásit
És csendesen várom magam öregségit.
Eképpen töltvén el az én napjaimot,
Tartás nélkül nézem végső óráimot,
Öregségben iszom meg a halál mérgét,
Úgy temetnek el, mint idegen remetét.
Mely boldogtalan a halála óráján,
Ki nem gondolkodik most a nagyok dolgán,
Mindenek üsmérik, de csak meg kell halni,
Mit használ az, hogyha magát nem üsméri.
