A mexikói Chihuahua városában Antonio Rodolfo Oaxaca Quinn néven látta meg a napvilágot ír bevándorló apa és mexikói indián anya gyermekeként. Szülei a legendás gerillavezér, Pancho Villa csapatában harcoltak, anyja csak áldott állapotban hagyta ott a csatamezőt. Nyolc hónapos gyerekével egy szenesvagonban menekült a texasi El Pasóba, a család csak három év múlva egyesült. Ka­liforniában egy ideig gyümölcsszedésből tartották fenn magukat, végül Los Angelesben telepedtek le. A művészetek iránt vonzódó fiú tizenegy évesen vesztette el apját, s bár építész szeretett volna lenni, ehelyett volt gyümölcsszedő, újságárus, cipőtisztító, hentes, villanyszerelő, asztalos és hivatásos ökölvívó. Az angol nyelvet csak tizenkét éves korában sajátította el, vele született beszédhibáját tizennyolc évesen műtéttel korrigálták.
A harmincas évek közepén portásnak szegődött egy hollywoodi színészképző stúdióba, itt figyeltek fel rá, és egyre gyakrabban hívták filmekben statisztálni. Megjelenése meghatározta szerepkörét, általában gonosz indiánt alakított, egyebek között Cecil B. de Mille monumentális filmjeiben. A fiatalember 1938-ban elcsábította a rendező nevelt lányát, akit később ugyan feleségül vett, de a filmcézár haragja nem enyhült, filmjeiben többé még indián sem szerepelhetett.
Quinn 1947-re már ötvennél is több filmben játszott, volt indián, maffiózó, arab sejk, kínai gerilla – minden, csak igazán nagy sztár nem. Az áttörést az Elia Kazan által 1952-ben rendezett Viva Zapata! hozta meg számára, amelyben a főszerepet alakító Marlon Brando testvérét játszotta, és – első mexikói-amerikai színészként – Oscar-díjat kapott a legjobb mellékszereplő kategóriában.
Az ötvenes évek elején Olaszországba hívták, ahol tizenegy hónap alatt öt filmet forgatott. Élete egyik legjobb alakítását 1954-ben nyújtotta, amikor Federico Fellini rábízta Zampano szerepét az Országúton című filmben. Felváltva élt New Yorkban, Rómában és a világ legkülönbözőbb helyein, ahová szerepei szólították. Eljátszotta Quasimodót, a torz testű, de érzelmekben gazdag toronyőrt A párizsi Notre Dame 1956-ban készült filmváltozatában, Attilát, a hun vezért, szerepelt a Navarone ágyúi című háborús filmben, az Arábiai Lawrence című filmeposzban pedig arab sejk volt. 1956-ban Vicente Minelli A nap szerelmese című filmjében a festő Gauguint alakította, és ismét megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat, jóllehet, alig nyolc percig volt látható a filmvásznon. A közönség emlékezetében leginkább Zorbaként él. Nikosz Kazantzakisz regényéből Mihalisz Kakojannisz görög filmrendező 1964-ben forgatta Kréta szigetén a Zorba, a görög című filmet, amelyben tökéletes azonosulással formálta meg a dacos élni akarást, a küzdelem vállalását jelképező címszereplőt.
Pályafutása során több mint 300 játékfilmben szerepelt. Magyarországon is járt, 1966-ban Henri Verneuil rendezésében Budapesten forgatták a Huszonötödik óra című filmet, amelyben Quinn egy román parasztot alakított.
Magánemberként zárkózott volt, csak akkor oldódott fel, ha a képzőművészetről, még inkább, ha saját alkotásairól esett szó. Nem csak festett, szobrászkodott is, s legalább annyira tartotta magát képzőművésznek, mint színésznek.
Életében mindig is kitüntetett szerepet játszottak a nők. Harminc évig tartó első házasságából négy gyermeke született, szeretőitől négy további gyermeke származott, az apaságot minden esetben elismerte. Élete végén volt titkárnőjével, egy 38 éves nővel élt együtt, s még nyolcvanegy éves korában is született fia.
Anthony Quinn 2001. június 3-án halt meg Bostonban, nem sokkal korábban fejezte be utolsó filmjét. Szülővárosában szobra áll, Los Angelesben egy ház falán húsz méter magas falfestmény ábrázolja, lábnyoma megtalálható a Hollywoodi Hírességek Sétányán. (MTI)