Az 1848–49-es szabadságharc tavaszi hadjárata 1849. április 2-ától május 21-éig tartott. Fő célja a császári csapatok bekerítése, Komárom felmentése, Erdély és a Délvidék elfoglalása volt. Április 19-e a hadjárat és a magyar hadtörténet egyik jelentős napja. A felvidéki Nagysalló környékén vívott véres ütközet csapatmozdulatait Görgey Artúr vezérkarával a lévai várban lévő főhadiszállásáról figyelte. A nagysallói diadal főhőse Klapka György tábornok volt, az ütközet tervezése és vezetése az ő érdeme.
Az osztrák csapatok Csehország felől közel húszezer fegyveressel, 57 ágyúval Nagysalló körül gyülekeztek Wohlgemut tábornok parancsnoksága alatt. Azt a parancsot kapták Windischgraetztől, hogy a Komárom felé előretörő magyar csapatokat tartóztassák fel és szórják szét. Görgey már 18-án két hidat veretett a Garam folyón. Klapka hadtestei a kiskálnai hídon keltek át, és Damjanichot értesítve megkezdték a támadást. Klapka emlékiratai szerint: „Véres utcai harc után, melyet derék ütegeink támogattak, elfoglaltuk a falut. A zászlóaljak az égő falu világánál a meredek lejtőkön lefelé, maguk előtt űzve, hajtva az ellenséget az osztrákok túlnyomó ereje semmivé lett a magyarok lelkesült bátorsága előtt.” A nagysallói csata este 6 óra körül ért véget. Az ellenség, Wohlgemut seregei Érsekújvár és Párkány felé futottak. A nagy diadal helyszínén több mint 1400 halott és sebesült feküdt, lovak, törött szekerek, vér mindenütt. Az elhunyt hősöket a nagysallói és a lévai református temetőben tömegsírba helyezték. A csata emlékére Bars vármegye közössége 1876. április 19-én tíz méter magas gránitobeliszket emeltetett.
(Fejszt György Facebook-bejegyzése)
