Orbán Balázsra, az utókor által a legnagyobb székelynek nevezett néprajzi gyűjtőre, akadémikusra, íróra emlékeztek halálának 125. évfordulóján szombaton és vasárnap Székelyudvarhelyen, Székelylengyelfalván és Szejkefürdőn.
Orbán Balázs 1829. február 3-án született Lengyelfalván. A székelyudvarhelyi református kollégiumban tanult, de az utolsó két osztályt már nem végezte el, mert szüleivel 1846-ban Konstantinápolyba költözött. Még húszéves sem volt, amikor beutazta a Közel-Keletet: bejárta Egyiptomot, Palesztinát, Kis-Ázsiát, Görögországot és Törökországot. Tapasztalatait később, 1861-ben megjelent Utazás Keleten című könyvében foglalta össze.
Athénban értesült a magyar szabadságharc kirobbanásáról, Konstantinápolyban saját pénzén 150 fős szabadcsapatot szervezett, de mire elérték az Al-Dunát, Világosnál megtörtént a fegyverletétel. Az osztrákok kikérési kérelme elől 1852-ben Londonba menekült, minden idejét a British Múzeum könyvtárában töltötte. Két év múlva átköltözött Jersey, majd Guernsey szigetére, ahol szoros barátságot kötött Victor Hugóval, az ő fiaitól tanulta meg a fényképezést, így vált később a fotografálás egyik hazai úttörőjévé. 1855-ben utazott vissza szüleihez Konstantinápolyba, majd 1859 végén – kihasználva a politikai enyhülést – hazatért szülőföldjére. 1861-től hivatalt vállalt, Udvarhelyszék ideiglenes főjegyzője, 1867-től Kolozsvár főjegyzője volt, majd visszavonult, és 1868-tól Pesten élt.
Hazatérése után döbbent rá arra, hogy szülőföldjét, népét az ország lakosainak zöme nem ismeri. Hatalmas munkába kezdett. 1862–1868 között gyalog, szekéren, lóháton bejárta a Székelyföldet, több mint ötszáz településen fordult meg. Leírta, amit látott, hallott, tapasztalt, amit régi írásokban fellelhetett. Így készült el hat év alatt fő műve, A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból, amely hat nagyformátumú kötetben hat év alatt jelent meg. Hatalmas és pontos anyaggyűjtése, a régi épületek, szobrok, írásos emlékek, ötvös- és textilmunkák, szokások, földrajzi és személynevek, visszaemlékezések leírása nélkülözhetetlen, gyakran egyedüli forrása a néprajznak és a történettudománynak. Újabb tízéves munkával írta meg Torda város és környéke című könyvét, amely 1889-ben jelent meg.
1871-ben a Függetlenségi Párt országgyűlési képviselője lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1887-ben választotta levelező tagjává. A következő évben jelent meg A székelyek származásáról és intézményeiről című könyve. Évekig gyűjtött vagyonát a székelykeresztúri unitárius gimnáziumnak adományozta.1890. április 19-én Budapesten hunyt el. Sírjához az egykori családi birtokon, Szejkefürdőn hét székely kapun át vezet az út, két kopjafa díszíti. (MTI)
