Harmincöt éve, 1980. április 20-án hunyt el Borbáth Károly történetkutató. Vargyason született 1931. január 13-án tehetős székely földműves család második gyermekeként. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, 1942-től a székelykeresztúri unitárius gimnázium tanulója, ott érettségizett 1950-ben.
A Bolyai Tudományegyetemre felvételizett sikerrel, de a második évtől már a Victor Babeş Tudományegyetemre iratkozott át, amelyet 1954-ben kiváló eredménnyel fejezett be. Jutalomként számos tehetséges társával együtt Leningrádban folytathatta tanulmányait, a középkor története érdekelte, kandidátusi értekezését a székely faluközösségekről írta. Ottléte alatt a Szovjetunió számos tartományába eljutott, foglalkoztatta a magyar őshaza kérdése, az itt élő rokonnépek, 1955 nyarán két hónapot Közép-Ázsiában töltött.
1958-ban az akkor még önálló Bolyai Tudományegyetem adjunktusa lett, de kiváló szaktudása és lelkiismeretes pedagógiai tevékenysége ellenére l968-ban Nagyenyedre helyezték, a Bethlen Gábor Kollégium Dokumentációs Könyvtárának igazgatói tisztségével bízták meg. Népszerűsége és következetes igazságszeretete miatt itt sem maradhatott sokáig, 1973-ban a torockószentgyörgyi általános iskola történelemtanárának nevezték ki, de már a következő évtől szülőfaluja növendékeinek oktathatta a történelmet.
1979-től a székelyudvarhelyi múzeumnál ajánlottak fel könyvtárosi állást, de ezt már nem foglalhatta el. A folyamatos zaklatások, a hányatott életmód tragikus hirtelenséggel törte derékba e páratlan életpályát, 1980. április 20-án gyanús körülmények között hunyt el szülőfalujában.
Emlékét a vargyasi temetőben és a székelykeresztúri unitárius gimnázium udvarán díszes kopjafa őrzi, a vargyasi iskola előtt mellszobor, Petrovits István alkotása. Hagyatéka sajnálatos módon elkallódott, néhány időszakos kiadvány és iskolai évkönyv Fodor S. Sándor egykori vargyasi tanár jóvoltából a székelykeresztúri múzeumba került. Páratlanul értékes magánkönyvtárat és kéziratos levéltári anyagot gyűjtött össze, kiadatlan kéziratainak sorsa jórészt ugyancsak ismeretlen. Megjelent dolgozatainak jegyzékét, a róla írt megemlékezéseket Szécsi Antal, egykori kollégája és igazgatója a 2008-ban megjelent Maga-felejtő sorsunk halk tudója című monográfiájában tette közzé.
„Következetesen kitartott a magyar nemzeti történetírás mellett, kompromisszumokat nem volt hajlandó tenni ebben. És ez alapvető jellemvonása volt az Ő történészi magatartásának. Emléke ezért is kegyeletes a magyar történészi szakma számára.” – írta róla Egyed Ákos akadémikus.
(Székelykeresztúr város honlapjáról)
