Székely KönyvtárHermányi Dienes József: Nagyenyedi Demokritus

2015. április 25., szombat, Kultúra

„Nem hallgathatok el egy macska farka vágásnyi dolgot is.”


„Lőn egykor, hogy az oskola mester, kortsomáról vagy honnan?, felette részegen haza érkezék tógáson: ragada akkoron egy nagy görtsös botot, és az édes atyámhoz üte, fejét aranyozván, de az atyám, mint Dávid a Saul dárdája előtt, ijedtében hirtelen el-elvoná magát, és nem ütheté a kain atyafi; mert akkor az édes atyámnak szörnyű halállal kellett volna meghalni; mely nagy erővel való ütés után legottan a részeg mester leesék botostól földre, a violaszín rakás tógájában, és legottan elaluvék a földön, mint a holt, más napon semmit nem tudván furiája és elesése felöl…”

Vagy: „Iratosi István nevű lakatos vala egy időben az enyedi órás – egy időben pedig rosszul járván az óra, említettük nékie, hogy az árnyék óra nem úgy jár: – Ő mentette azzal magát, hogy az óra jól jár, hanem ha talán a nap járásában esik hiba.” Ezen lehetne akár nevetni is, de ez is Hermányi Dienes ars poeticáját igazolja: „Talán titokban marad vala örökké, ha fel nem írnám, de nem hallgathatok el egy macska farka vágásnyi dolgot is.”
Talán ezekre a felkavaró vagy éppen komikus fragmentumokra gondolt Féja Géza is, amikor eleven portréjában arról ír, hogy Hermányi Dienes József „ösztönösen a realista regény felé törekedett, egy nagyszabású mű anyagát csaknem összehordta, de nem feküdt előtte megfelelő példa. Nem is feküdhetett, mert az európai regény akkor merőben más utakon járt, így Dienes az önéletírás formáját választotta, de megtelítette sűrű eleven élettel.”
S most már értékelnünk is kell a Demokritust, mintha egy kárpitot vonnának el előttünk, s ahogy elmerülünk a felemás anekdotákban, kibontakozik előttünk az ebek harmincadjára jutó tizennyolcadik századi erdélyi világ a maga fene fátumaival, részegeseivel, kikapós, bakbűzű menyecskéivel, hűlt szájú főnemeseivel, faragatlan ökörrúd papjaival, nyelves, nyálas és foszlott embereivel. Ahogyan Rohonyi Zoltán állítja tanulmányában: „a történetek egészéből lesújtóan komor kép tárul fel (…) a főnemesség erkölcstelenségéről, durvaságairól, de nem kevésbé a papok, professzorok, polgárok züllött családi életéről”. Miközben ezeket mind összehordja szaporodó árkus papírjaira, műfajt is teremt, tolla alatt megkapóan elevenedik meg az anekdota. Ahogy Féja Géza nemes túlzással megállapítja: már-már Mik­száth Kálmánt előlegezi! Miközben moralista is, tehát ítélkezik, semmit nem bíz a véletlenre: „Ez a sok dibdáb dolgoknak tővel-heggyel s éllel-fokkal, ággal-boggal összehánt szemétdombja is arra való, hogy bölcsebb légy! Légy is, barátom, Olvasó!”

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 511
szavazógép
2015-04-25: Kultúra - Szekeres Attila:

A legjobbnak lenni, de itt, Erdélyben (Erdély újranemesítői)

Csinta Samu Erdély újranemesítői. Arisztokraták honfoglalása című, nemrég megjelent könyve* műfajilag nehezen besorolható. Nem elmesélt történelem (divatosan: oral history), mégis a szereplők elmesélése alapján született. Egyáltalán nem dokumentumkötet, ám dokumentumokkal alátámasztott valós tényeken alapul. Nem történelmi regény, nem családregény, mégis családokról szól, s azon felül az utolsó hat és fél évtized történetéről, ráadásul regényesen. Nagyon olvasmányosan, ugyanakkor hitelesen.
2015-04-25: Életutak - :

Mit jelent elmenni (Lecke toleranciából)

LADÁNYI EMESE
(Nagyvárad–Szczecin, Lengyelország)
Lehet, hogy Románia teljes lakosságát emigráltatni kellene, hogy megértsék a tolerancia lényegét?
Napfényes időt választottam az írásra. A kék égre tekintek, majd a billentyűzetre, és mosolygok, ráébredek, hogy bár hat hónapja nem használtam román karaktereket, még mindig emlékszem, hol helyezkednek el, holott most az áll előttem feketén-fehéren: ö, ü, ó, ű, ő, ú, é, á, í…