Mivel a költészet napi tervet objektív okok miatt nem sikerült valóra váltani, az előadás alkotói a Szent György Napok kulturális hetére időzítették a bemutatót.
Kolcsár József – aki rendező is, előadó is – lapunknak elmondta: a műsorban elhangzó versek a következő témákat érintik: a lét állandó körforgása, mely a születéstől a folyamatos újrakezdéseken keresztül az öregségig és az elmúlásig mindent magában foglal, és amely Fe­kete Vince Tízezer éj című versciklusának megzenésített darabjaiból körvonalazódik; a megtisztulni akarás, ami leginkább Szilágyi Domokos Hegyek, fák, füvek című verséhez köthető, amely keretbe foglalja az egész műsort, és amely az előadásban elhangzó más Szilágyi-versekkel együtt azt sugallja, hogy a minden irányban pusztuló, rothadó világunkban az egyetlen tiszta dolog, amire nagyon kellene vigyáznunk, az a természet. Az előadás har­madik pillére pedig, mely leginkább a versek válogatásánál volt fő szempontjuk az alkotóknak, hogy hol az ő helyük ebben a nagy egészben, hol tartanak ők a tisztaságkeresésben.
Kolcsár szerint az előadás ötlete Ferencz Csabától származik, aki körülbelül egy évvel ezelőtt elmondta, hogy megzenésítette Fekete Vince egyik versciklusát, és amennyiben fantáziát lát benne, szeretné, ha közösen gondolkodnának egy ezekből a dalokból készülő előadásról. Először csak Fekete Vince verseiről beszélgettek, de végül úgy alakult, hogy Szilágyi Domokos neve is felmerült – persze nem véletlenül, mert Fekete Vince versciklusának egyik mottója Szilágyi Domokos He­gyek, fák, füvek című verséből való.
Bár nem próbáltak folyamatosan, a zenekar és Kolcsár József is nagyon sokat dolgozott az előadáson, amíg a most színpadra kerülő változat elkészült. „Nem nevezném koncertnek – mondja Kolcsár –, de természetesen egyéni előadóestnek sem nevezhető. Egy mondott-énekelt-táncolt versdoppingról van szó, melyet szeretnénk jó mélyen beoltani a nézők lelkébe így, a tavasz ünnepe és a Föld világnapja környékén.”