Amikor a kovásznai dr. Benedek Géza Szívkórház névváltoztatása ellen több ezren tiltakoznak, nem nyelhetem le a hallgatás beleegyezést jelentő latin-deák szólás figyelmeztetését. Dédnagyapám, Szőts András 1725-ben elhagyta Kőröst, és átköltözött Kovásznára, ahol Vajnafalván kúriát épített, amelynek 300 éves diófái mai napig is látszanak a református templom és a vajnafalvi főtér közötti telken. (Múlt évben Kisgyörgy Zoltán le is fényképezte, megjelent a Háromszékben).
Nos, a történelmet nem lehet megkerülni, Vajnafalva ezen része még 1945–47-ben is tiszta magyar lakosú volt. Ugyanúgy, miként Bethlen Gábor erdélyi fejedelem idejében, 1614-ben és I. Rákóczi György fejedelem 1635. évében a székely népesség összeírása alatt: egyetlen román név sem szerepel e lustrákban, melyek nagy érdeme, hogy nem szorítkoznak csupán a hadköteles férfilakosság felsorolására, hanem minden lakos (jobbágy, zsellér, szolga, solymár stb.) névsorát magukba foglalják (lásd a Székely Oklevéltár 5. kötetét).
A Vajna családok, a Csutak és Butyka családok mind magyarok voltak, megkülönböztette őket ragálynevük: Kukuj, Káplár, Tükör, Potyi, Estók, Lada-Vajnák, Zsána, Nyárfa, Sóstéj, Tyukszar, Borvizes, Ponki, Csonka, Kürtös, Szakállas, Csiperki-Csutakok és a Muszka, Róka, Netri, Vertejes-Butykák.
Ma már nem ez a helyzet, a vajnafalvi főtéren csak románok laknak, új ortodox román templom épült, Iustinian Teculescu püspök szobra áll, róla nevezték el a Villasort is. A Tündérvölgyben egy szállodát kezelőközpontjával a román ortodox egyháznak adományoztak, a Horgász-völgyi villát a román hadseregnek, a Kó várát román régészek dák várnak nevezték el, és sajnos, a szívkórház névváltoztatásával a nemrég alakult Iustinian Teculescu Kulturális Keresztény Egyesület már a nacionalizmusból a sovinizmusba süllyedt.
Pedig édesapámnak és nagyapámnak sok román vajnafalvi barátja volt Furtună Ghiţă, Buzea (felesége Csíkiné), Vlădăreanu Nicu és neje, Fortuna Mihai stb. Az 1930-as évek elején édesapám a román paptól kért egy román gyermeket, aki fiait együtt játszva megtanítja román nyelvre. Így került egy szép napon Teculescu Nicu a vajnafalvi főtér 9. szám alatti házunk udvarába, ahol egy hónap alatt megtanult magyarul. További pályafutását csak hírből hallottam, tehát nem tudom, hogy orvosi diplomát szerzett-e vagy sem, de Kovásznáról eltűnt. Nekem is, bátyámnak is voltak vajnafalvi román barátaink: Şerban Ghiţa, Dobros, Berla, a Trandaburu fiúkkal (zenekaruk is volt) együtt énekeltük a Hai la Voineşti című román dalt, amely így kezdődött: ,,Covasna se întinde, lângă Voineşti asupra copac în vale...”
Miért nem lehet ma is barátságban együtt élni a románokkal? Értsék meg ők is Erdély tragédiáját, ne várják és akarják, hogy mi, magyarok tűnjünk el a Kárpát-medencéből, mert annál nagyobb erővel küzdünk a túlélésért, őshonos szülőföldünkön a megmaradásért.
