Nálunk állandóan változtatják a tanügyi törvényt, minden eredmény nélkül. A középiskolát végzettek nem tudnak leérettségizni, emiatt az egyetemek kongnak az ürességtől, pedig általában felvételizni sem kell. Egy híres kolozsvári professzor szerint az orvosi egyetemek kolbászgyárak lettek, ahol egyik felől gyenge minőségű őrleményt tesznek be, és a másik végén azt várják, hogy jó minőségű kolbász jöjjön ki.
Modellértékűnek lehet tekinteni azt az akadémiát, amelyet bűnözők képzésére hoztak létre, és amely világhírű, profi bűnözők nemzedékeit bocsátotta útjára, akik Európa-szerte sikeresek, és így híresek lettek. Azt a válogatási és elitképzési módot kellene általánosítani az oktatási rendszerben, amelyet az említett akadémia alkalmazott.
Gondosan válogatták meg a hétpróbásokat, és alaposan „lekáderezték” őket, mielőtt képzésre fogták volna. Főleg gyenge anyagi helyzetben levőket válogattak kiképzés céljából. Ezután elméleti, erőnléti, pszichikai vizsgának vetették alá. Kilencvennapos intenzív, kemény felkészítőkön vettek részt az „akadémián”, s mikor kikerültek az életbe, tudásukat nagyszerűen kamatoztatták.
Az irányító főparancsnok egy jászvásári börtönben emberölésért csücsülő alak. Ő és a banda tagjai mind-mind Neamţ megyeiek voltak. Főleg ékszerüzletek kirablására szakosodtak. A bűnbanda mintegy száz tagjának lefülelése 300 ezer euróba került, ami csekélység ahhoz képest, amennyi értéket valamelyik cserkészcsapatuk egyetlen alkalommal elrabolt. A bandatagok közül két elegáns úriember vásárlási szándékkal besétált a kiszemelt üzletbe. Ők semlegesítették az őröket és a személyzetet. Utánuk berohantak a baltás és botos segédek, akik összetörték a tárolókat, vitrineket, amelyekben az ékszerek, drága órák voltak. Ekkor jöttek a begyűjtők, akik összeszedték a szajrét, miközben egy munkatárs az ajtónál őrködött, és nézte az óráját. Az akció ugyanis nem tarthatott 60 másodpercnél tovább. Utána kisétáltak az üzletből és felszívódtak az utcán.
Ezek a bűnözők Nyugat-Európában tevékenykedtek, azokban az országokban, ahol munkanélkülijeink is gyakorta megfordulnak.
Amerikában, Angliában olyan híres egyetemek működnek, ahol az egész világból érkező tehetséges diákok tanulnak, s ahonnan világhírű tudósok, politikusok kerülnek ki. Mi is bekapcsolódhatnánk ezek láncolatába. Kivehetjük részünket az egyetemes munkamegosztásból, és képezhetünk nemzetközi rablókat az egész földkerekség számára. A középiskolákból kiskaliberű, az egyetemekről nagystílű, jól felkészült bűnözők léphetnének a tettek mezejére. Modernizálni lehetne ugyanakkor a koldusképzést is, hogy ne amatőr kéregetők lepjék meg a nyugat-európai vagy skandináv országokat, mint most, hanem jól felkészült profik, akik bárhol a földön megállják vagy megülik helyüket. Az orvosi egyetemeket is be kell vonni, hiszen ott tudományosan lehet képezni a ficamításra jelentkezőket, akik a műszak lejárta után helyrerakják károsult testrészeiket, és a jól végzett munka tudatával hajthatják álomra fejüket. A prostituáltak is sokkal szakszerűbben végezhetik munkájukat, ha például anatómiából alaposan felkészülnek.
Ugyanakkor a képzési módszereket általánosítani lehet oktatásunkban, hogy Európa és a világpiac szükségleteinek megfelelő, jól képzett munkaerőt tudjunk az utcára dobni.
