Arányok
Török József, a Volt Politikai Foglyok Háromszéki Szervezetének elnöke március 15-én furcsa kalandokba keveredett Sepsiszentgyörgyön, az Óriáspince-tetőn és Eresztevényen.
Annak ellenére, hogy politikai fogolyként, majd a börtönbüntetés letöltése után a szekuritáté megfigyeltjeként kellő tapasztalattal és nagyfokú edzettséggel rendelkezik a személyét érintő provokációk dolgában, most a véle történtek részelemeinek összefüggését csak utólag tudta egymás mellé és sorrendbe illeszteni.
Március 15-én az Erzsébet-parkbeli koszorúzás után a dísztribün felé igyekezett, amikor egyik régi ismerőse a kezébe nyomott egy röpcét azzal a szöveggel, hogy ,,nézd meg, az éjszaka mit találtam, tele volt a város ezekkel". A papír a Noua Dreaptă magyarellenes uszítását tartalmazta. Mivel a röpce tulajdonosa a saját példányát meg akarta őrizni, Török kölcsönkérte a papírt, majd fénymásolással készített néhány példányt, és visszament a március 15-i központi ünnepségre. Miután az ,,eredeti" példányt visszaadta a kölcsönzőnek, s a tribün mögött lépett le a járdáról, két fiatalember melléje lépett, és egyikük azt mondta: Vă rog să ne daţi şi nouă din hârtia aia (Kérjük, adjon nekünk is abból a papírból). Török József, gondolva, hogy ha már megtöltötték a röpcékkel a várost, akkor ez nem titok, adott egy példányt az ismeretlen március 15-i ünneplőknek egyet. A fiatalemberek a szövegre pillantva meglepődött képet vágtak.
Török József ezt követően végignézte az ünnepséget, mind a három unokája vele volt, egyiket tette, másikat vette, s azt vette észre, hogy úgy fényképezik valami ismeretlenek, mint eddig soha. Akkor azt hitte, hogy az unokák és a nagytata együtt ünneplése érdekli őket.
Az ünnepség közben egy-egy szórólapot odaadott volt politikai fogolytársainak.
Délután kiment az Óriáspince-tetőre az ottani ünnepségre. Ott az erős szélben az italkiméréshez lépett, s a sátor előtt három személy nagy hangon beszélgetett. Gyanakvás nélkül csodálkozott, hogy ezeket is érdekli a március 15-i ünnepség, eszébe sem jutott, hogy a hangos román nyelvű szövegeléssel esetleg az illetők a hatásreakcióra kíváncsiak. Elment mellettük, nem foglalkozott velük. Ezután négyen ismerősök megittak egy-egy pohár bort. Később ezek egyike elmondta, hogy egy férfi, akit még a laktanyából ismert, megkérdezte: ,,ki az a szemüveges figura, akivel poharaztatok?" A kérdezett vállat vont, és azt válaszolta: nem tudom.
Eltelt a délután, az este, amikor jöttek volna haza, a debreceni autóbusz az egyik hajtűkanyarban felakadt, s a sepsiszentgyörgyi busz sem tudott a szerpentineken lejönni. Gyalogoltak lefelé, és közben Török telefonált a fiának, elmondta, mi történt, és arra kérte, hogy jöjjön utána kocsival. Tovább gyalogoltak, s amikor a fia megérkezett, már az eresztevényi Gábor Áron-emlékműnél jártak.
Mikor ült volna be a fia kocsijába, egy terepruhás férfi melléje lépett, mondván, ő a Román Hírszerző Szolgálat tagja, s olyan utasítást kapott, hogy egy alacsony termetű, bajuszos és szemüveges férfi fenn a tetőn zelegorkodott, ezért igazoltatnia kell. — Ki telefonált ilyesmit? — kérdezte Török. — Nem mondhatom meg — válaszolta a terepruhás. Nem volt nála semmi irat, ezért bemondta a személyi adatait. Azt is érdekesnek tartja, hogy miközben a terepruhás őt igazoltatta, négy csendőregyenruhás férfi is ott termett. Azt csak feltételezi, hogy ha nem igazolja magát, és nem mondja be az adatait, esetleg bekísérik ,,a céghez" vagy valahová. Török József kikérte magának ezt az útszéli molesztálást, a terepruhás elnézést kért, és azt mondta: ő csak parancsot hajtott végre, s nyugodjon meg, ennek nem lesz semmi következménye.
Utána valóban nem történt semmi.
Török József pedig egykori politikai üldözöttként úgy érezte, hogy visszatért a szekuritáté, amellyel neki annyi baja volt. A módszer egy az egyben azonos volt. Nagy a gyanúja, hogy miután hazaérkezett, telefonált, s azt is lehallgatták. Rezignáltan jegyzi meg egyébként, hogy az emberek is úgy viselkednek, mint egykoron, inkább azt választják, hogy nem láttak és nem hallottak semmit, mintsem szót emeljenek a szórólapos és másféle provokációk ellen.
Lám-lám, mi, naivak annak örvendeztünk, hogy a háromszéki ünnepségek mindenféle provokáció nélkül zajlottak le, holott a röpcézés, főleg ennek vasgárdista-fasiszta tartalma a legsúlyosabb jogsértések közé tartozik.
Szóval, a ,,szervek" újra Törököt fogtak — de eleresztették.
Mindezek ellenére a dolgok erélyes szóvá tétele után maradjunk azzal az emlékkel, amely az ünnepségek méltósága révén ivódott belénk.
