Megilletődve olvastam az ötvenéves emlékkonfirmáció meghívóját. Bizony, jó lett volna jelen lenni e nem mindennapi eseményen, találkozni vagy emlékezni egykori társaimmal, ismert-ismeretlen falusfeleimmel.
Tőlem független okokból nem lehettem ott, de lélekben együtt voltam az ünneplőkkel, az emlékezőkkel, hiszen gyakran foglalkoztat annak a kis településnek az emléke, amelyet én szülőfalumnak tartok. Bár nem ott láttam meg a napvilágot, de ott ébredtem öntudatra, ott jártam iskolába, és abban a templomban tettem hitvallást a heidelbergi Kátéból, aminek képét íróasztalom fölött őrzöm. Kedves ,,konfirmándus" társaim, falusfeleim! Az egykori eseményt megörökítő, megsárgult fényképek segítségével fogok emlékezni rátok. Nem tudom, a képen szereplő tíz személyből hányan maradtunk, de az életben lévőket szeretettel üdvözlöm, az elhunytakra pedig kegyelettel gondolok ezen a számunkra jelentős évfordulón.
A rólam történő megemlékezést, a meghívót külön köszönöm.
Incze Árpád (Öcsi), Marosvásárhely
