Mai egyházi életünkben folyamatos kihívás, hogy miként lehet megszólítani a gyülekezeti tagokat, hogyan lehet egybekovácsolni a közösséget, amelynek nemcsak részesei, de építői is vagyunk. Így született a gondolat, hogy alakítsunk a rétyi gyülekezetben színjátszó csoportot. Hívásunkra többen készségesen válaszoltak, lelkesedtek az ötletért, és ez már jelezte, hogy jó úton járunk.
Az esztendő első napjaiban gyűltünk össze a gyülekezeti házban, együtt gondolkodva, egymás ötleteinek helyet adva választottunk ki három rövidebb bohózatot, amelyek begyakorlásához kellő komolysággal álltunk hozzá. Összesen tizennyolc fiatal házas és értelmiségi készült fellépni a világot jelentő deszkákra. Néhány próba után beláttuk, pár szerep más színjátszóhoz jobban passzolna, így következett a csere. Február közepén kitűztük a fellépés időpontját is. Március 21-én több mint négyszáz ember volt jelen a rétyi kultúrházban a táncmulatsággal egybekötött előadáson. Mondanom sem kell, osztatlan sikert arattunk. Másnap az istentiszteleten egy asszonytestvérünk megköszönte a lelkipásztornak, a tiszteletes asszonynak és a fellépőknek, hogy ilyen közösségi élménnyel ajándékozták meg falusfeleiket.
Sikerünktől felbuzdulva vendégszereplések sora következett: Szentivánlaborfalván, Maksán és Zabolán örvendeztettük meg az érdeklődő közönséget bállal egybekötve. Minden fellépés közelebb hozott egymáshoz, az „öltözői” közvetlen és nyílt beszélgetések őszinte gondolatokat szabadítottak fel bennünk, amelyek által tisztábban láthatjuk, mi a tennivaló közösségeink háza táján.
Köszönjük a szereplők odaadását, a színjátszók családtagjainak türelmét és megértését, a nézőknek, a vendéglátóknak és a támogatóknak pedig hálásak vagyunk, hogy megtapsoltak és mellettünk álltak. Cserébe ígérjük: lesz folytatás.
Deák Botond
