Bizarr volt a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorának lelkendezése a megvalósult multikulturalizmusról, miközben magyar vagy német felirat alig tükrözi intézményében e sokszínűséget, de a Velencei Bizottság elnökének, Gianni Buquicchiónak a lelkesedése is, akiben fel sem merült, hogy netán meghallgathatná az érintettek véleményét. Díszdoktori kitüntetéssel való „lekenyerezését” megelőzően ecsetelte, mily példaértékű a román modell, a román hatóságok mennyire figyelnek a kisebbségvédelmi keretegyezmény és más alkalmazható normák betartására. Ha csak picit is tájékozódik, szembesülhetett volna azzal, hogy még látogatása helyszínén, Kolozsváron sincsenek kétnyelvű táblák, de csak pillantást kellett volna vetnie az elmúlt napok sajtójára, s látta volna, mily példaértékűen büntetik Marosvásárhelyen azokat, akik utcájuk nevét magyarul is ki merik írni. A hazugság-csúcs azonban Bogdan Aurescu külügyminiszter volt, aki egyenesen károsnak nevezte az autonómiát, amely szétválaszt és nem összeköt, pedig – mint fogalmazott – „a kisebbségeknek integrálódniuk kell abba a többségi társadalomba, amelyben élnek”. És jellemző módon a kisebbségvédelem eme jeles román ünnepén a nagy-nagy tolerancia jegyében nem volt kíváncsi senki sem a Musai-Muszály mozgalom képviselőjének, sem az SZNT elnökének mondandójára. Az RMDSZ pedig sértődötten távol maradt, meg sem kísérelve a magas rangú vendéget a valósággal szembesíteni. Nagy luxus ez az érzékenység egy magát magyar érdekvédelmi szövetségnek tartó szervezettől, nem?
Pár napja Klaus Johannis államelnök leveléből gyomlálták ki azt a passzust, mely arról szólt, lenne még bőven tennivalója Romániának a kisebbségvédelmet illetően, tegnap Kolozsváron dicsőítették azt a keretegyezményt, melynek előírásait – mint Izsák Balázs is megfogalmazta – szinte naponta megsértik.  Mintha a kirakatpolitizálás, az öntömjénezés semmissé tehetné a nem többséghez tartozó nemzeti közösségek elégedetlenségét. Ismét bebizonyosodott, nem gyógyítanák, elfödik inkább a bajt, abban a reményben, eltűnünk, beolvadunk. E siralmasan röhejes konferencia is igazolja, tulajdonképpen ez a cél, ez lenne a példaértékű román kisebbségvédelem igazi sikere.
Agyonbürokratizált szervezeti életünkben tényleg nem lenne lehetőség arra, hogy hitelesen tájékoztassuk gondjainkról a világot? Mert hiába nevetünk az ilyen kirakatrendezvényeken, végül arcunkra fagyhat a mosoly.