Huszonöt évig tartó vita után tegnap megnyitották Münchenben a város náci múltját bemutató múzeumot és dokumentációs központot. Németországban sokáig tartott a náci múlt feldolgozása, Münchenben pedig különösen sokáig, ami azzal magyarázható, hogy „München valamennyi városnál mélyebben keveredett bele a nemzetiszocializmusba” – mondta a Deutschlandfunk országos közszolgálati rádiónak az intézmény alapító igazgatója, Winfried Nerdinger, rámutatva arra, hogy Adolf Hitler és pártja, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) a bajor fővárosban vált meghatározó politikai erővé a helyi polgárság egy részének támogatásával.
Az új intézmény nem emlékhely, és célja nem az áldozatok előtti tisztelgés. A dokumentációs központ a náci rendszer működtetőivel, a bűnök elkövetőivel foglalkozik, és mindenekelőtt azt a kérdést vizsgálja, hogy milyen társadalmi körülmények vezettek a diktatúra kialakulásához. Állandó kiállításán egyetlen eredeti tárgy sem lesz, amely a náci rendszer terméke – például egyenruha vagy zászló –, hogy elkerüljék a nemzetiszocializmus „esztétizálását”.
A Nemzetszocializmus Müncheni Dokumentációs Központjában (NS – Dokumentationszentrum München) München náci korszaka és a müncheni nácik tevékenysége mellett a múlt feldolgozásának folyamatát is bemutatják, és foglalkoznak a kortárs szélsőjobboldali áramlatokkal.
Az intézmény profilja így hasonló, mint A terror topográfiája (Topographie des Terrors) nevű berlini dokumentációs, kiállítási és kutatási központé, amely a náci állambiztonsági szolgálat, a Gestapo egykori központi irodaépületének helyén – részben romjain – épült.
Az új müncheni központ is történelmi helyen áll, az NSDAP egykori székházának telkén. Az épület elüt a környezettől, a szögletes, aszimmetrikus fehér betontömb a szűk fekete ablaknyílásaival éles ellentétben áll a tőszomszédságában elhelyezkedő épületekkel, amelyek közül több a náci korszakban épült, mint például az úgynevezett Führerbau (a vezér, vagyis Hitler épülete, irodaháza), amelyben 1938-ban megkötötték a Csehszlovákia feldarabolásáról rendelkező müncheni egyezményt. Ez szándékosan alakult így, az intézmény az építészet eszközeivel is állást foglal a nácizmussal szemben, és „zavarni” akarja környezetét – mondta Winfried Nerdinger.
A négyemeletes épületben ezer négyzetméter az állandó és az időszaki kiállításoké. Az intézmény célja a tájékoztatás, a felvilágosítás és a párbeszéd, ezért az épületben könyvtár is működik, egy oktatási központ szemináriumi termekkel és egy nagyteremmel, amelyben előadásokat, konferenciákat, filmvetítéseket lehet tartani. A beruházás 28,2 millió euróba került, a finanszírozást egyenlő arányban vállalta a müncheni önkormányzat, a bajor állam és a szövetségi kormány. Az intézmény ügyét civil szerveződések karolták fel, de a politika szintjén sokszor akadályokba ütközött megvalósítása. Működése megkezdésének tervezett időpontját négyszer kellett módosítani. A dokumentációs központot végül huszonöt évig tartó vita után avatták fel, éppen München felszabadításának 70. évfordulóján.
„Az új intézmény évtizedek óta tátongó űrt tölt be, és azt mutatja, hogy München vállalja a szembenézést múltjával” – mondta a tegnapi megnyitón Dieter Reiter, a bajor főváros főpolgármestere. Az ünnepségen részt vett többek között Horst Seehofer bajor miniszterelnök és a szövetségi kormány kulturális államminisztere, Monika Grütters, számos holokauszt-túlélő és veteránok az amerikai hadsereg Münchent felszabadító csapataiból.
