Az egykori céhes rendszer mintájára vissza kellene adni a mesterségek becsületét – véli Várallyai Réka és Gál Andrea, akik a városnapok szervezőinek felkérésére rendezték meg a Mesterségek nagyvásárát. A Gróf Mikó Imre utcában három napig kézművesek foglalták el a korábbi években itt berendezkedett iparcikkárusok helyét.
Tordátfalvi bútorfestő, korondi viseletkészítő, a székelyudvarhelyi csokoládémanufaktúra, nagygalambfalvi szövők, budapesti okarinakészítő, zaláni rézműves, helyi csizmakészítő, debreceni faműves, Nagykovácsiból érkezett növényi festő, fazekasok, ékszerkészítők, makramézók, mézeskalácsosok, gyertyakészítők kínálták portékáikat az első alkalommal erre a helyre is kiterjesztett mesterségek utcáján. A Mesterségek nagyvásárának nevezett kirakodón a budapesti Iharos Népművészeti Egyesület tagjai csoportosan vettek részt, akik a szabadtéri vásár mellett a vadászmúzeumban berendezett minikiállításon is bemutatták kézművesmunkáikat.
A viszonylag szellősen berendezett vásárban kolozsvári üvegfúvó tartott bemutatót, a gólyalábasok buborékokat fújtak, az okarinakészítőnél ki lehetett próbálni a különböző oktávban megszólaló kis hangszereket, a Levendula-ház illattal tartotta foglyul az érdeklődőket, a makettkészítő asztalánál sokan azt latolgatták, vajon gyermekeikkel együtt ők is el tudnának-e készíteni ilyen kirakókat, a fa körhintán pedig mindig forgott egy-két kisgyermek. Nem csoda, hogy mindig volt jelentkező, ugyanis ez az utca volt az átjáró a gyermekváros és a városközpontban berendezett többi Szent György-napi helyszín között, így hát mindkét irányba jöttek-mentek a kisgyermekes családok.
