Mitől értékes egy műalkotás, pontosabban mikor beszélhetünk műalkotásról, miként szabta át a műkereskedelem megjelenése az érték fogalmát? – ezekre a kérdésekre is választ ad Martos Gábor művészeti író Műkereskedelem – Egy cápa ára című, A cápa esete a tőzsdeügynökkel mottóval meghirdetett közönségtalálkozón ismertetett könyve, amelyet múlt csütörtökön a Szent György Napok részeként mutattak be Sepsiszentgyörgyön.
Az érdeklődőknek különleges utazásban volt részük, hiszen maga a szerző sem mindennapi módon került abba a helyzetbe, hogy elsőként doktoráljon ebben a témában Magyarországon. Nem irodalomtörténész és nem művészettörténész, mégis egy évtizedig az erdélyi magyar irodalmat kutatta – a harmadik Forrás-nemzedéket –, majd a Népszava művészeti rovatának lett szerkesztője, ahol képzőművészettel foglalkozott. Mindezt újságíróként, majd tizenöt év múltán a műkereskedelem egyik szakértőjévé lépett elő Magyarországon, ma pedig oktatója ennek a művészettörténetben elhanyagolt területnek. Körülbelül így vázolható Martos Gábor pályája az elmúlt huszonöt évben, miként azt maga ismertette. Bár ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelynek gyermekként a vasárnapi programhoz tartozott a múzeumlátogatás, soha nem tervezte, hogy valaha is művészettörténettel foglalkozzon. Azonban egy múzeumi állás, a gyermekkori élmények és a képzőművész barátoknak szervezett kiállítások végül törvényszerűen erre sodorták, a Népszavához kerülve pedig „megpecsételődött” a sorsa. Ebben az időszakban – 1998 és 2000 között – éled újra Magyarországon a műkereskedelem a második világháború utáni összeomlást követően. Megjelennek az első aukciós házak, az első komolyabb árveréseket is lebonyolítják, illetve megnyitják kapuikat a galériák is. Martos Gábor pedig írni is kezdett erről, látogatta az eseményeket, adatot gyűjtött, majd később doktorált (igen kalandosan, hiszen ezzel a területtel senki sem foglalkozik érdemben az egyetemi berkekben). Párhuzamosan kezdődött el az a talán csak általa végzett munka, melynek eredménye a könyvben függelékként is szerepel: többoldalas listák a külföldi és hazai aukciós házakban, galériákban megforduló és csillagászati összegekért eladásra kerülő műalkotásokról. Hogy miért szükséges ez? Martos Gábor szerint csak így lehetséges érdemben írni az egészről.
S hogy miért éppen Damien Hirst alkotása adta az alcím ötletét, illetve Andy Warhol soraival – A jó üzlet a legnagyobb művészet – indul a könyv? A válasz látszólag egyszerű: Martos Gábort ez a mű – egy hatezer fontért megvásárolt, majd a művész által formaldehidbe elhelyezett négyméteres tigriscápa, mely később 12 millió dollárt ért –, illetve annak története indította arra, hogy választ találjon: miben is áll az érték. Miért kelt el Ives Klein húsz, kinézetre teljesen azonos, IKB festékkel lefestett vászna egyenként más és más áron, vagy mit is látunk valójában, amikor Marcel Duchamp R. Mutt álnéven szignált műalkotásának, a Forrásnak az egyik másolatát szemléljük? A könyv ezeken a folyamatokon is keresztülvezet, végig lebegtetve a kérdést: valóban az adja egy műalkotás értékét, hogy mennyiért kelt el? A szerző kitér a műtárgyra mint befektetési értékre: megéri vagy sem, illetve miként válik felkapottá, avagy értéktelenné az alkotó és a műve nem egy esetben egyszerűen kereskedők, gyűjtők hatására, illetve olyan különlegességekre, mint az egész piac sajátossága: a konkurencia nem az alacsony árakkal próbál manipulálni, éppen ellenkezőleg, felsrófolja azt. „A diszkrécióra alapozó, rengeteg pénzről szóló – naponta újabb és újabb összegrekordokat produkáló – világ ez, tele jobbnál jobb sztorikkal” – összegez Martos.
A szintén csütörtökön ismertetett másik könyv – A tőzsdeügynök képei – egy eddig ismeretlen magyar műgyűjtő kollekciójának története, egyúttal korrajz a világháború előtti polgári miliők gyűjtési szokásairól, illetve arról a kalandos útról, amelyet sok esetben az alkotások később bejártak.
