A Háromszéki Népművészeti és Kézműves Egyesület szervezésében rendezett vásárban egymás mellett kínálták az UNESCO-díjas korondi cserepeket, a hagyományos mintákat megörökítő szőtteseket, a faragott és festett használati és dísztárgyak, stilizált népi ruhákat, de horgolt sapka, kötött zokni, selyemszalagos műanyag ékszer, értéktelen csecsebecse is díszelgett a standokon.
A kézművesek utcájában csengőhang hívogatta időnként egy-egy asztalhoz a bámészkodókat, ostorcsapás is elcsattant néha-néha, de valahogy nem akaródzott kibontakozni a  vásári hangulat. Ennek nemcsak a kedvezőtlen időjárás volt az oka, hanem a termékek, alkotások hullámzó minősége és színvonala is. Kár egymás mellett felvonultatni igazi mesterműveket és hobbiból készített házi portékákat, néhány rézdrótból hajlított ékszereket tűzzománc, igazi üveggyöngy és ki tudja hányféle gyönyörű kellék mellett, egy-két óra alatt festett poharakat és kézzel korongozott zománcozott fazekasmunkákat, természetes kelméből varrt és kézzel hímzett ruhadarabokat varrógépen futtatott sorozattermékekkel. A sor itt nem ér véget, az egymás mellé nem illő párosításokból még lenne jó néhány, de inkább gondolunk a szintén ebben az utcában  kínált természetes méz ízére, az erdő, mező virágait, növényeit felhasználó szappanok, kozmetikumok jótékony hatására, a mézeskalácsok sokféleségére, és várjuk a jövő esztendei kézművesvásárt, amikor újból találkozhatunk az idén is jelen lévő szővőasszonyokkal, bőrdíszművesekkel, csontfaragókkal, népihangszer-készítőkkel, nemezelőkkel, és mindazokkal, akik nemcsak ajándéktárgyakat készítenek, hanem igazi vásáros portékát.