A világ egyik legjobb illata az a megfoghatatlan, nehezen körülírható, nagyon friss, enyhén földszagú aroma, amelyet akkor érzünk, ha elered az eső. Az esővíznek azonban önmagában semmilyen szaga nincs. Akkor mégis honnan az eső illata, és miért annyira kellemes?
Az esőillatnak létezik tudományos neve is: a petrichor, mely két görög kifejezésből, a petrosból (kő), és az ichorból (az istenek vére) áll össze. A név és az illat kialakulásának megfejtése ausztrál kutatók nevéhez fűződik, akik a hatvanas években vizsgálták a jelenséget. Arra jutottak, hogy a petrichor nem a vízből, hanem a földből jön, ahonnan a rá hulló vízcseppek szabadítják fel. A földbe az illat két forrásból kerül, az egyik egy olaj, amit a növények választanak ki, amikor száraz az időjárás, a feladata pedig az, hogy gátolja a magvak kicsírázását. A másik forrás a geozmin nevű anyag, amit a talajban élő baktériumok egy csoportja, az úgynevezett aktinobaktériumok termelnek (pontosabban ezt az anyagot bocsátják ki, amikor elpusztulnak). Egyébként ez adja a retek jellegzetes ízét is, és ettől lesz néha iszapízű az egyébként kristálytisztának tűnő víz.
Amikor az eső esni kezd, az esőcseppek kioldják a talajból ezt a két anyagot, és miniatűr légbuborékok formájában szétterítik a levegőben. Ehhez társul még az ózon jellegzetes, szúrós illata (erről is kapta a nevét a szintén görög ozein, szagolni szóból), ami kis mennyiségben szintén benne van az esőillatban. Ózon úgy kerül az esőbe, hogy ha villámlik, az elektromos kisülés szétválasztja az oxigén- és nitrogénmolekulákat atomokra, az oxigénmolekulák pedig a szokásos O2 helyett összeállhatnak hármasával is, O3-má, vagyis ózonná. Az ózont a szél korábban elfújja az orrunkig, mint magát az esőfelhőt, és az ózon illata elindítja bennünk a „vihar lesz” érzését.
Kutatók szerint evolúciós oka van annak, hogy szinte kivétel nélkül mindenki szereti az eső illatát. Őseink túlélése évezredekig függött az esőtől, ezért a vele járó illatot azóta is összekapcsoljuk a pozitív élménnyel. (Index)
