A Realitatea TV műsorában a román kultúráért aggódtak minap hosszasan, azaz a román kulturális intézmények mostoha sorsáért, mert egykori magán- és egyházi tulajdonukat visszakérik azok, akiktől a kommunista rendszer elvette, s ezért az itt lévő gyűjtemények ebek harmincadjára jutnak. A téma ismerős. De a „csomagolás” ezúttal szívhez szólóbb, mint amikor a magyar grófoktól féltették Erdélyt.
Egyébként ezt szintén hosszasan taglalták itt is, valamint a másik két „hazafias” csatornán, az Antena 3-on és a Románia TV-n (ahol inkább Băsescut akarják naponta dutyiba dugni, egyelőre sikertelenül). Közelebb a témához az árkosi kastély. Egyetértek a visszaszolgáltatás dolgában Szekeres Attilával (aki álláspontját Kastély vagy művelődési központ? címmel a május 13-ai Háromszékben közölte), de Szőcs Gézával (aki ugyanezen a napon a Székely Hírmondóban közölt levelében a visszaszolgáltatás hívének vallja magát, de ez esetben kivételt tenne) nem. Néha az a benyomásom – s ezért adtam ezt a címet írásomnak – , hogy mi, magyarok (székelyek) a Teremtés kivételezett népe vagyunk, ha nekünk sérelmes a visszaszolgáltatott (de semmiségi per alatt lévő) nagyváradi római katolikus egyházi tulajdon, ám az árkosi kastélyt, azt nem adnánk vissza az örökösöknek, mert olyan szépen szolgálja a művelődést (ez igaz is egyébként).
Általános állásfoglalás körünkben: a korrupt román politikusok, a megyei, városi adminisztráció megvádoltjai biztosan bűnösök, de a mieink csak a magyarellenesség áldozatai lehetnek, akiket a törvénykezés segítségével, alaptalan vádakkal üldöznek. És mindenki nyilatkozik, gyűjti az aláírást érdekükben. A felelősségvállalástól természetesen meg is lehet szökni, anyaországunk védelmét igénybe véve, és ezáltal kínos helyzetbe hozni a védelmezőt. Természetesen Markó Attiláról van szó. Ő valóban áldozata a Mikó-ügyben rá rótt ítélet révén a román törvénykezésnek. A másik ügyben, ahol a bizottsági döntést távolléte miatt nem írta alá, felmentették. De még két vád szól ellene, és nem az, hogy lefizették volna. Csupán, hogy túlértékelt ingatlanok árát a többiekkel együtt jóváhagyta. Mivel azért van a felülbíráló és az értékelést jóváhagyó bizottság, hogy helyesen döntsön, e bizottság tagjának nem annyi a feladata, hogy aláírjon, azért van ott, hogy – alapos tájékozódást követően – elfogadja vagy elvesse a „szakértők” értékelését. Ezért kapnak üléspénzt. És ha feladatukat hanyagul végezték, s emiatt az államot kár érte, ezért bizony felelni kell a törvény előtt. Ha azzal érvelnek, hogy nem értenek hozzá, akkor a kérdés: Miért vállaltak olyan feladatot, amely meghaladja tudásukat?
Rossz szolgálatot teszünk annak a magyar személynek, aki így-úgy, de tévedett, mulasztott, ha a törvény elítélő döntését kétségbe vonva telesírjuk a médiát (jogtalan) panaszunkkal. És beárnyékoljuk közösségünket is, mert félrevezetjük, és rosszul értelmezett szolidaritásból kivételezést sugallunk.
Puskás Attila
