Nem semmi, miniszter úr, telik az állami költségvetésből, mert ennyi nő kívánságát, gondolom, nem a fizeté­séből fedezte! Isten őrizze a népet attól, hogy ezek a tenyészbikák megszavazzák a speciális nyugdíjuk után azt is, hogy a parlament mellett bordélyházat működtessenek maguknak! Ha elszaporodnak, gyermekeinknek, unokáinknak még havi 42 lejes állami támogatás sem jut!
VERESS PÁL, Sepsiszentgyörgy. Mi, tömbházlakók nem tudjuk elképzelni, miért játszanak velünk egyes szolgáltatók. Már több ízben kiragasztották a lépcsőház ajtajára, hogy bizonyos órákban elzárják a vizet, és fel is készültünk, tartalékoltunk, amiben tudtunk, hogy legyen leönteni stb., de hiába, mert egész nap volt víz. Másnap viszont, amikor mosni és főzni akartunk, egész estig üresen hörögtek a csapok. Így jártunk a villannyal is: mikor kiírták, hogy áramszünet lesz, nem volt, de már rendesen félünk a liftet használni, mert többször is megtörtént, hogy figyelmeztetés nélkül megszakadt az áramszolgáltatás. Vajon miért járatják a bolondot velünk ezek a vállalatok? Mi nem űzünk csúfot belőlük, mindig kifizetjük a számlákat!
PAP JÁNOS, Sepsiszentgyörgy. A megyei kórházban elvégzett sikertelen műtét után kerültem a csíkszeredai sürgősségi kórházba, ahol helyrehoztak. Már a fogadtatás is más volt: itt egy folyosón, állva írtam alá a beutalási papírokat, ott már ágyban feküdtem, mikor behozta őket egy kedves hölgy. Az elbocsátó papírok is nagyon különbözőek: a csíkin részletes laboratóriumi eredmények és utókezelési javaslatok szerepelnek, a helybeli néhány sornyi általánosság. Nem szeretnék senkit megbántani, de sepsiszentgyörgyi lakosként az a kérdésem, hogy mikor fog az itteni beteggondozás versenyképes lenni a csíkszeredaival?
MOLDVAI JÁNOS, Páké. Évekkel ezelőtt két beltelket vásároltam megegyezés alapján, és fizettem is az árukat részletekben, ahogy az eladó kérte. Volt egy kézzel írott szerződésünk is, csakhogy mire közjegyző elé kerültünk, kiderült, hogy az illető másnak is eladta azt a területet, és azután hiába fordultam rendőrséghez, bírósághoz, korrupcióellenes hivatalhoz, mert mindenütt a másik félnek adtak igazat. Most itt állok pénz és telek nélkül. Esetemet azért teszem közzé, hogy mások tanuljanak belőle, és ne mulasszák el a közjegyzői átíratást.
VERES ÁGNES, Kolozsvár. Zászló lobog az EKE-vár fokán! Az Erdélyi Kárpát Egyesület május 8–10. között szervezte meg az EKE-napokat Várfalván, az EKE-várban. A pénteki találkozások utáni szombati túranapon, a kolozsváriak által szervezett XVIII. Jókai Mór Teljesítménytúrán 295, rekordszámú túrázó vett részt, a Borbély György aranyosszéki biciklitúrán 14-en tekertek, az Aranyos-völgyi túrán pedig 33-an gyalogoltak. A nap közös bográcsgulyásozással zárult. A vasárnap gyerekprogrammal kezdődött, melyet a Kalibáskői Erdei Iskola és a tordai cserkészek szerveztek. Az ünnepség fénypontját annak az országzászlónak az átadása képezte, amely két éven keresztül az egri vár ormán lobogott. Az egri Vitézlő Oskola tagjai álltak díszőrséget, amikor Sz. Király Júlia, az egri Dobó István Vármúzeum osztályvezetője, az Eger Vára Barátainak Köre elnöke átadta Eger város és az egri Segít a Város Alapítvány ajándékát az EKÉ-nek. A zászlót népviseletbe öltözött gyerekek vették át, s vitték a zászlórúdig, dr. Kovács Lehel István, az EKE elnöke húzta fel, s adta át a szélnek, amely azonnal lobogtatni kezdte. Beszédében elmondta, e zászló a Kárpát-medence egységét képezi, mert először kerül a mai Magyarország határain kívülre, és számára a folytonosságot jelenti, mert Dezső László előző EKE-elnök munkásságának köszönhetően vehette át, és reményét fejezte ki, hogy a lobogó ezentúl az EKE hármas értékrendjét – természetjárás, honismeret és természetvédelem – fogja szolgálni. A rendezvényt a várfalvi Aranyosszék néptánccsoport fellépése, a várfalvi és torockói gyerekek furulya- és citeraműsora, valamint egy közös ebéd zárta.