Mi a román magyar nélkül? Lúzer!

2015. május 16., szombat, Nemzet-nemzetiség

Ma este a Digi24-en megnéztem egy interjút Lucian Boia történésszel. Többek között a kisebbségekről is mondott néhány szót, nagyon keveset, de valami megragadott. Románia egységes nemzetállamként épült fel, melyben a kisebbségeket asszimilálni kell, vagyis integrálódniuk kell a többségi népesség nagy tömegébe.

Ez a terv sikerült, állítja Boia. A szászok távoztak, nagyon kevesen maradtak, a zsidók szintén. A magyarok még erős közösséget alkotnak, de közülük is sokan elmentek. Ezt mondja Boia, és tökéletesen igaza van. Miként románosodott el Románia (Cum s-a românizat România) című könyvében a történész kitér azokra az időkre, amikor a magyar és szász lakosság aránya a városokban meghaladta a románokét. Amikor a nagyvállalatok élén a fontos tisztségek magyaroké vagy szászoké voltak. A románokban kialakult egy kisebbrendűségi érzés, és úgy látom, a mai napig megmaradt.
1918 után megpróbáltak minden székbe románt ültetni, a többieket félreállították. A többségiek mentalitását úgy alakították, hogy higgyék: nekik van igazuk, a többiek pedig csak akkor jó állampolgárok, ha beolvadnak. Viszont ha kulturális identitásuk, hagyományaik vagy nyelvük tiszteletét kérik, azonnal helyreigazítják, vagy az ország lerombolásának szándékával vádolják őket. Azt hiszem, hibás ez az egységes nemzetállami projekt, melyben mindnyájunknak egyformán kell gondolkodnunk.
A románok óriási veszteséget szenvedtek el a szászok, a zsidók és a magyarok egy részének távozásával. De a nacionalizmust sokan hirdetik, és ez baj. Még nem ébredtünk rá a szászok és a zsidók távozásának negatív következményeire. Ha így folytatjuk, a magyarokat is elveszítjük.
Azt hiszem, az lenne jó megoldás, ha az államot a német szövetségi modell szerint alakítanánk át, melyben a régiók szabadon gyakorolhatnák saját identitásukat. Úgy gondolom, az ország nem valami elvont fogalom, amiért mindenáron fel kellene áldoznunk magunkat. Az ország mindnyájunkból áll, és célja, hogy jólétet biztosítson azoknak, akik benne élnek. Olyan emberek alkotják, akik sok mindenben hasonlítanak, de az is előfordul, hogy egy országban különféle népek élnek, és akkor vagy asszimilálják őket, vagy megtanulnak együtt élni, vagy pedig szétválnak.
Szétválva nem tudnak túl sokat elérni, együtt viszont igen, mert mindnyájan, bár különböznek, mégis hasznot húzhatnak a többiek összeadódó kulturális tapasztala­tából. Annak ellenére, hogy az Európai Közösség bátorítja a regionális autonómiákat, nálunk nehezebben megy ennek megértése.
Az eddigi egységes nemzetállam elhibázott koncepciónak bizonyult, mert egyesek uralkodnak, a többieknek pedig alá kell vetniük magukat a többségnek. Az államnak élő szervezetnek kell lennie, mely a társadalommal együtt fejlődik, és nemcsak egyeseknek, hanem mindenkinek a javát szolgálja.
Azt hiszem, a magyarok és románok közötti megértésnek a gyökereknél, az egyszerű embereknél kell kezdődnie. A mentalitást kell megváltoztatni, és ezért néha bele kell bújnunk egymás bőrébe. Különben egyesek megtűrt kisebbségek, mások pedig magukat uralkodónak gondoló többségiek lesznek.  (Corbiialbi)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 510
szavazógép
2015-05-16: Nemzet-nemzetiség - :

Ahol bűn a tolerancia

Van egy hely, ahol bűncselekménynek tekintik a jóérzést, a tiszteletet, a multikulturalizmust. Sajnos, nem afrikai országról vagy dél-amerikai diktatúráról van szó. Itt történik, a XXI. századi Romániában, Ma­rosvásárhelyen. Ahol a kétnyelvű táblák jelentik a „nagy gondot”, holott valójában csak a jóérzést tükröznék.
2015-05-16: Kiscimbora - :

Bella István: Áni Máni és a méhek

Áni Máni, ámbár megért
több hónapot s öt kerek évet,
nem ismerte a döngicsés,
fullánkos, virágporos népet,
sem a méhkast,
és épp ezért
nagy dérrel-durral
megdöngette épp azt,
egy durunggal.