Makacs „lakótársunk” a penészgomba, amely néhány zöld, fekete, barna színben pompázó faj képviseletében kisebb-nagyobb foltokkal lepi be szobánk nedves falfelületeit. Meg kell szabadulnunk tőle, mert spórái, a levegőbe jutó leváló darabjai betegségokozók.
Különösen az Aspergillus nemzetség néhány faja (az A. fumigatus sötétzöld, az A. nidulans vöröseszöld, az A. niger barnásfekete színű teleppel) gyakori.
A penészgombák megjelenéséhez és elszaporodásához jól meghatározható környezeti feltételek szükségesek. Ezek közül a két legfontosabb a hőmérséklet és a nedvesség. Mivel gombaspórák minden lakás levegőjében láthatatlanul ugyan, de nagy tömegben jelen vannak, és adott a falakon megtalálható szerves anyag is, mely táplálkozásukat lehetővé teszi (ezt felvenni a gomba csak vízben oldott állapotban képes), megtelepedésükhöz csupán lakásunk megfelelő páratartalma és hőmérséklete szükséges. Ezek a feltételek leginkább a szobák sarkainál, a szekrények mögött, valamint a fürdőszobában és a konyhában találhatóak.
Ha lakásunk relatív páratartalma meghaladja a 60 százalékot (olykor télen a meleg megtartására törekvő elégtelen szellőztetés miatt a 75 százalékot vagy ennél többet is elérheti), a szokásos 20–22 Celsius-fokos hőmérséklet mellett alkalmasak a feltételek a fali penész megtelepedésére. Ennél a szobahőmérsékletnél a penésztől mentesít a 45–55 százalékos páratartalom. Általában a relatív nedvesség fordítva arányos a levegő hőmérsékletével, azaz a lehűlés a relatív nedvesség növekedését (kondenz víz csapódhat le a falon), míg a melegedés a relatív nedvesség csökkenését idézi elő. Ehhez a szabályhoz viszont hozzá kell tennünk az alsó lakószinteken a falak rossz szigetelésének és a kapillárisan szivárgó külső nedvességnek a falakra gyakorolt hatását, azaz hideg nedvességüket (télen).
Mi a teendőnk tehát? Mindenekelőtt a megelőzés. Ez feltételezi a rövid ideig tartó, de gyakoribb szellőztetést, a ház és a lakás megfelelő belső (külső) szigetelését, a pára elszívását (erre van megfelelő készülék). Ha már megjelent a penész, házi módszerrel – például 20 százalékos töménységű ecettel – próbálkozzunk elpusztítani a telepet (szintetikus, porlasztós vegyszereket árulnak, de ezek ártalmasak az egészségünkre). Ha súroljuk, kaparjuk, szétterjednek a spórák a levegőben.
Az említett gyakoribb fali penészgombák szétszóródó spórái (dohos szagot érzünk) miatt légúti fertőzéseket (allergia, asztma, bronchitis) okoznak, s ezek különösen a kisgyermekeknél és az idős, beteges embereknél nagy veszélyt jelentenek. Ugyanakkor a penészgombákkal mindig jelen lévő poratkák csak fokozzák az említett betegségek kockázatát.
