A diktatúra idején ki gondolhatott arra, hogy magán-, illetve a néptanácsok vagy közös gazdaságok birtokolta közösségi vagyonokat igazoló iratokat őrizzen meg, hogy legyenek majd kéznél a dokumentumok, ha netalán más szelek fújnak vidékünkön? Az egykor önálló faluvezetéssel rendelkező Cófalva közössége gondoskodott arról, hogy saját legelője, erdőbirtoka legyen, melynek egy része az 1968-as megyésítés alkalmával a községek birtokába került, s ember legyen a talpán, aki most azt vissza tudja szerezni a csatolt falu tulajdonába. Erdőjük tetemes részét csemerneki (Bodza-vidék) idegenek bitorolják, egykori legelőjükön ugyan a falu tehenei legelnek, de saját területük után bért fizetnek a tehéntartó gazdák a borosnyói községi önkormányzatnak, pontosabban bérbe kellett venniük azt!
A helyi közbirtokosság több mint évtizedes harcáról Katona Sándor tájékoztatott.
– A régi Magyarbodza térségében több helyen volt közbirtokossági vagyonunk, amelyről hivatalos telekkönyvi másolatokkal rendelkezünk. Nagy harcok árán a bárkányi Ladócz-kapu és a Kaluger nevű helyeken a 25 hektárnyi vegyes erdős területünkből visszakaptunk 19,75 hektárt, a hiányzó 5,25 hektárért még küzdünk. Sajnos, semmilyen jövedelmük sincs, a közbirtokossági tagok pénzéből fizetjük a kovásznai állami erdészetnek az erdőőrzés díját... A régi magyar határszél melletti Gyula-bércen, Szitabodza község területén 126,61 hektár területet igényeltünk vissza, de azon már többen építkeztek, s az egész területet belteleknek nyilvánították. Fenn, a Hosszú­mező nevű helyen is található 13 hektár­nyi közbirtokossági terület, amely jelenleg a borosnyói tanács tulajdonában van, de Nagypatak község területén fekszik, és minket illet meg. Írásbeli kérésünkre a borosnyói tanácstól nem kaptunk választ, így a most megjelent 165-ös Ponta-féle törvény értelmében újra igényeljük. A nagypataki hivatal kérte igazoló iratainkat.
Másik kísértő falugond a tehénlegelő. A terület egy része – 48,7 hektár – Egerpatak területén fekszik, amiért Réty község kárpótlási listára tette őket. Sikertelenül pereltek, a terület továbbra is a borosnyói tanács tulajdonában maradt, és a legelőt a községi földosztó bizottság kétszeresen is kiosztotta: a gazdalajstrom alapján, akinek ott volt földje, megkapta más helyen, s öt évvel ezelőtt kimérték azoknak a személyeknek, akiknek kéréseit még meg kellett oldania a községi bizottságnak a visszaszolgáltatás során. Utóbbiak azonban még nem kaptak erről birtoklevelet. Érthetetlen – mondták a cófalviak –, hogy a visszaosztott legelők tulajdonosainak és a borosnyói tanácsnak is bért kell fizetniük! Sajnos, a tehéntartó gazdák egyesülete nem működik, nincs, akivel egységesen felléphetnének. Jelenleg a legeltetés dolgát a tejcsarnokot működtető Csíki Barabás vállalta fel.
A más jellegű cófalvi gondokról is Szentgyörgyi Ernő tanácstaggal, egyházgondnokkal beszélgettünk. Elmondta, hogy a helyi kultúrház környékének rendezésében-szépítésében – székely kapu, kerítés, kor­szerű illemhely – segítséget kaptak a községi tanácstól, idén pedig kaviccsal vagy tört kővel segít a mellékutcák rendezésében.
Kilenc hónapja, hogy Simon-Kató Csaba személyében új lelkész érkezett a 260 lelket számláló helyi református eklézsiához és a hozzá tartozó várhegyi leányegyházközséghez. Önerőből, helyi gyűjtésből, főhatósági és helyi tanácsi támogatásból felújították a papi lakást, a fiatal lelkész pedig lelkesen végzi áldásos szolgálatát, megszervezte a helyi vallásoktatást Várhegyen, ahol imaház működik, felkészíti konfirmandusz­jelöltjeit. Nem álltak meg a munkálatok, kapujavítás, kertelés következik, kitakarították a temetőt.
Július végén Nagyrada testvértelepülés küldöttségét fogadják a cófalviak. A kialakult helyi barátságokat ápolják, kirándulás során ismerkednek a Barcaság–Brassó vidék szépségeivel-érdekességeivel, ünnepség, közös asztalterítés is lesz. A Kis-Balaton melletti Nagyrada négy és fél száz lakosú község, Zala megyében híres borvidék, az állattenyésztés mellett jelentős gazdasági ágazata a szőlészet, a borászat és a halászat.